Szentandrás.
Szentandrás.
Szentandrás. Temesvártól éjszakra fekvő nagyközség. Házainak száma 539, lakosaié 2736, a kik nagyrészt németajkúak és róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Egyike a vármegye legrégibb helységeinek. 1230-ban már az aradi káptalan birtokaként szerepel. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben de Sancto Andrea alakban találjuk. A XIV. század vége óta vámhely is volt. Egy 1391-ben kelt oklevélben Zenthandorias alakban fordul elő. 1462-ben Berekszói Hagymás Miklós és Szentgirolti János birtoka, 1472-ben pedig Dóczi Imréé és Lászlóé. 1480-ban Dóczi Imre az ellen tiltakozik az aradi káptalan előtt, hogy Országh Lőrincz és Veronika, Dóczi László özvegye, Szent-András temesmegyei falu felerészét birtokukba vették. 1492-ben a csanádi káptalan is birtokosa volt. A hódoltság alatt románok költöztek ide. Az 1717. évi kamarai jegyzékben St. André alakban találjuk, 23 házzal. A hódoltság megszünése után kincstári számtartóság székhelye lett. Az első német telepesek 1748–49-ben érkezték ide. 1766-ban franczia gyarmatosok is telepedtek le a helységben és Neumann kincstári sótiszt 1772-ben 42 német családdal szaporította a lakosságot. Az 1784–86. években 140 új háza épült fel s ugyanannyi német család nyert bennök elhelyezést. 1819-ben és 1833 máj. 30-án hetivásárok tartására nyert szabadalmat. 1838-ban 169 egész jobbágytelke volt. 1848-ig a kamara volt a földesura. Jelenleg báró Hauser Károlynak, Bernátnak és Lothárnak van itt nagyobb birtokuk. 1848 nov. 18-án Nagy Sándor honvédezredes, 2500 emberrel, heves harcz után visszaszorította a temesvári várból kirendelt 1500 főből álló császári lovasságot. A róm. kath. templom 1811-ben, a gör. keletieké 1834-ben épült. Van itt lövészegyesület, gazdakör, négy pénzintézet és Kleibert Miklós és társa gőzmalma. Szentandrás és Kisbecskerek között feküdt a középkorban Zombor, mely első ízben az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő. 1421-ben a csanádi püspök birtokaként említik. Később nyoma veszett.
