Atzél (Borosjenői báró és nemes).
Atzél (Borosjenői báró és nemes).
Atzél.
Pozsony és Bihar vármegyékben elterjedt család. Temesvármegyei ágának megalapítója István, a vármegye visszaállítása után 1779–85-ig első főjegyzője volt a vármegyének. 1782-ben adományul nyerte Németságot, melyet női ágon jelenleg is bír. 1786-ban a kir. táblánál előadó-tanácsos. 1791-ben nádori ítélőmester. 1808-ban kir. személynök és alkanczellár. 1803-ban nyerte adományul Borosjenőt a Borosjenői előnévvel. Fiai közül: Antal Temes vármegye táblabirája, 1836-ban Békés vármegye főispáni helytartója, 1837-ben udvari tanácsos, 1841-ben Csongrád vármegye főispáni helytartója, 1842-ben Torna, 1845-ben Csongrád vármegye főispánja. 1857-ben osztrák bárói rangot nyert. Fiai: István (szül. 1824, 1866) és Lajos (szül. 1828, † 1910) 1875-ben magyar bárói méltóságra emelkedtek. Halála után a németsági uradalmat örökbefogadott leánya, Konstanczia, férj. gróf Szápáry Istvánné örökölte. István fia Béla (szül. 1850, † 1900 márcz. 29) cs. és kir. kamarás, volt orsz. képviselő, a Park-Club megalapítója. A nemesi ágból József († 1845) huszárkapitány, Sándor 1834–1838-ig Arad vármegye másodalispánja és János 1849–1852-ig Arad várm. csász. kir. biztosa. Fia Péter (szül. 1836, † 1901 szept. 11.) Arad város polgármestere, majd Arad város és vármegye főispánja, 1892–96 orsz. képviselő.
Czímer (bárói): négyelt palzs, kék szívpaizszsal. Ebben zöld alapon álló természetes daru, csőrében a markolat fölött élével lefelé fordított aranymarkolatú görbe kardot tart. Nagy palzs. 1. és 4. ezüstben lángokból kiemelkedő kék főnix-madár. 2. és 3. veresben, zöld alapon, fehér kövekből rakott négyszögletes vár, melynek negyedik oldala sánczkarókból áll, elül kapuval és három saroktoronynyal: Sisakdísz: a daru, csőrében természetes patkót tartva. Takarók: kékezüst–vörösezüst.
