Attila fiai.
Attila fiai.
Attilának titokszerű halála után hat fiára maradt a hunok birtoka. Neveik Ellák, Dengizik, Emnedzur, Uzindur, Gheism és Ernák. Ellák, a legidősebb, örökölte a királyi főhatalmat. A többi testvér között nemsokára kitört a versengés. 237Ellák kénytelen volt atyja birodalmát mindnyájuk között felosztani. A germán fejedelmek, látván Attila fiainak viszálykodását, szabadulni igyekeztek tőlük. Éppen Attila leghívebb emberei, Ardarik, a gepida király és az osztrogótok fejedelmei, Valemir, Theodemir és Videmir lázadtak fel ellenök. Többszöri megütközés után végre Pannoniában a Nedas vagy Netad patak mellett a gepidák, gótok, svévek, rugiok és herulok egyesült hadereje megverte a hun, alán, skiv és satagar egyesült csapatokat. Közel 30.000-en estek el a hunok és a velük szövetkezett népek közül, közöttük Ellák is. A legyőzött hunokat visszaszorították az alsó Duna és Deneper mellékére, honnan még nehányszor háborgatták ugyan a gótoknak Száva-melléki szállásait, de Valemir mindannyiszor visszaverte őket. Az V. század utolsó negyedében már visszavonultak a hunok a déloroszországi síkságra, részint pedig Thrácziába és a Pontus vidékére. Jordanis említi, hogy egy kisebb hun csapat a Duna és Temes közé húzódott és letelepedésük helyét „Csillagmezőnek” nevezte.
A germán népfajnak talán a gótok, gepidák vagy a vandalok délmagyarországi megszállásának idejéből származott el hozzánk Temes vármegye legfőbb folyóinak, a Begának és Temesnek elnevezése is. Germán folyónévnek mondja Borovszky a Bega nevét, mely még Béla király névtelen jegyzőjénél Beguey alakot tüntet fel s az ó-felnémet pach, patak szóval egyjelentésű becc, angol beck, németalföldi beek és alsórajnai beeke alakok valamelyikének hazánk területén rekedt maradéka. A Temes folyó neve az Attilánál követségben járt Priscus Rhetor iratában még Tiphészasz alakban jelenik meg. Valószínűleg ez a Jordanis Tibisiája. Konstantin császár Timészész-nek írja. Az átalakulást Borovszky úgy magyarázza, hogy az ó-felnémet zoum szóból, mely azonos az ó-, közép- és éjszak-alnémet tóm-mal, a németalföldi toom-mal, az ó-friz tám-mal, az angolszász teám-mal és az ó-angol tém-mel, ez utóbbinak többese, azaz a témes szó maradt ránk a Temes folyónévben, a mi magyarul zablát, féket, halásztanyát és haladó vonulást jelent.*
Borovszky Samu: A honfoglalás története 85. l.
Természetesnek találom, hogy a hun birodalom szétmállása után is még számos hun családot további maradásra késztetett, nemcsak az itt lakó népekkel való összerokonulás, hanem a szerzeményhez való ragaszkodás is és jövőjüknek a kivándorlással együttjáró bizonytalansága. Alárendelve az új germán hódítóknak, kétségkívül a Temes tájain is maradtak vissza hun fajbeli lakosok.
