V. Ferdinánd
V. Ferdinánd
A trónra lépett V. Ferdinánd 1830-ban már meg levén koronázva, az országgyűlés megszakítás nélkül folytatta munkálatait. Az állampolitikai ügyek vezetése Metternich herczeg, birodalmi főkanczellár és házi miniszter kezeiben összpontosult. A haldokló Ferencz úgy ajánlotta őt fiának, hogy mindenben csak Metternichre hallgasson. Metternich pedig hagyott mindent a régiben. Sőt az új fejedelem alatt még nagyobb erélylyel igyekezett elfojtani a demokratikus irányzatot.
379Az országgyűlés befejezése után Metternich egészen a reakczió terére lépett. De az 1840-iki országgyűlésről már avval a megnyugvással tértek haza a rendek, hogy a kormány felhagyott kényuralmi törekvéseivel. A reformtervek fő küzdőtere most a megyei gyűlések voltak. Temes vármegye is állandó bizottmányt nevezett ki a reformkérdések s az országgyűlésen fölveendő tárgyak megvitatására. 1841-ben a kormány, belátván a sajtó nagy fontosságát a politikai kérdések megvilágításában, Kossuth Lajosnak engedelmet adott, hogy a „Pesti Hirlap” élére álljon. Ez a hírlap rövid idő alatt egész forradalmat idézett elő közéletünkben. A lap elvei a haza újjáalakításában azok voltak, melyeket Széchenyi, Wesselényi, Deák és Batthyány vallottak. Az átalakulás módjai s eszközei tekintetében azonban Kossuth eltért Széchenyitől. Széchenyi az arisztokráczia, a gazdagság és a szellemi tehetségek egyesülésétől s az anyagi fejlődés súlyától lassú menetben remélte a nemzet újjászületését. Kossuth a politikai intézmények átalakítását sürgette s ezek által kívánt czélhoz jutni. Kossuth az ő „Pesti Hirlap”-jával csakhamar magához ragadta a vezetést. Temes vármegye tisztikarának nagyobb része is Kossuth pártján, a birtokos nemesség azonban Széchenyi pártján állott. Nagyban hozzájárult az eszmék tisztázásához Széchenyi „Kelet Népe” s még jobban Dessewffy Aurélnak konzervativ „Világa”.
Az 1843–44-iki országgyűléshez méltán fűződhettek tehát a nemzet legszebb reményei. Bízvást lehetett számítani, hogy az alsóházban a reformpárt lesz többségben. A vármegyék már a királyi meghívó kihirdetése előtt élénk levélváltásban állottak egymással. Temes vármegye lelkesedését a haladás eszméiért szép világításba helyezi a szabad sajtóról nyilvánított véleménye. Midőn a helytartótanács eltiltotta a kőnyomó sajtó használatát, Temesmegye kijelenti, hogy „a sajtószabadság, mint egy szabad közállomány életterének, de egyébiránt is e hon semmi törvénye által nem tiltott, közjóra vezető eszközének pártolását, a haladás és felvilágosodás lelkét tipró könyvvizsgálatnak sérelemkénti előterjesztését a karok és rendek a követek utasításaiba befoglaltatni rendelik”. Meghozatta a megye Záborszky Alajos országgyűlési tudósításait is; mert „a rendek visszaemlékeznek a múlt országgyűlés alatt, sőt azután is Kossuth Lajos úrnak az értelmesség kifejlődését öregbíteni szándékozó hasonló nemes és tanulságos törekvésire”.* A követek megválasztásánál irányadó elvül tűzte maga elé Temesmegye, hogy oly egyénekre essék a választás, kik egészen liberális szellemben, őszintén akarják a rendek politikai meggyőződését képviselni. 1843 ápr. 25-én első követül megválasztották Várkonyi Ádám rendszerinti alispánt, másodikul Vukovics Sebő főszolgabirót. A konzervativ pártot „örmény párt”-nak csúfolták a megyében. Az 1844 jan. 4-iki közgyűlésből a megye újabb utasítást adván a követeknek, sérelmesnek találja: 1. hogy a királyi leirat mellőzi a nemzeti nyelvnek a külföldön is diplomácziai érvényesítését; 2. a tanítás nyelvéről csak mellékesen intézkedik; 3. nem tesz említést az udv. kamarának s a katonai kormányoknak magyar nyelven való hivataloskodásáról. Temesmegye még a honfiúsítást is a magyar nyelv tudásától kívánja függővé tenni. Tihanyi Ferencz főispán minden tettében fenkölt gondolkodású férfiúnak mutatkozott, a ki sok dologban az ellenzékkel rokonszenvezett. Vukovics Sebő írja róla Ormós Zsigmondnak, hogy „soha sem fog a főispán legkevesebb nemtetszést, annál kevésbé üldözést mutatni akárki iránt azért, mivel az oppositio embere”.*
Temes várm. kgy. jkv., 1843.
Cseh Lajos: Temes várm. és az 1843–44. évi országgyűlés.
Tekintve a temesmegyei közgazdasági és kereskedelmi fejleményeket, a dunai gőzhajózásnak megindítása és az aldunai Széchenyi útvonal építésének megkezdése érdemel kiválóbb figyelmet. A dunai gőzhajózásnak alig hat évi fennállása után már 1836-ban 700.000 ezüst frt alaptőke mellett hét pompásan épített és fölszerelt hajója hasította Temes vármegye határán a Duna hullámait.
1838-ban febr. 9-én kelt rendelettel a két határőrezredből Fehértemplom székhelylyel egy újat alakított a hadi kormány. Az új ezredkerületet Illir-bánsági zászlóalj exotikus névre keresztelték el Bécsben. Ugyanekkorra esik Délmagyarország selyemtermelésének legnagyobb virágzása. Mennyire fejlődött Temes vármegyében ez az iparág 1745-től 1840-ig, kitűnik abból is, hogy magában Fehértemplomban 5 selyemfonó-gyár működött 110 üsttel s egymaga, 97.427 font gubót váltott be 64.489 frt áron. A negyvenes évektől kezdve csökkenni kezdett a selyemtermelés. 380A rizstermelést Gattáján és Temes-Topolyán űzték nagyobb mérvekben. Már Ferencz király uralkodása alatt pártolásban részesítette Temes vármegye közönsége ezt a gazdasági iparágat s egy kimutatás arról tanuskodik, hogy 1820-ban 150 holdon 3000, 1821-ben pedig 175 holdon 2800 pozsonyi mérő rizs termett. A Timáry-családtól Topolyán berendezett rizstelepen 4–6000 mérő rizst termeltek évi átlagban. A szőlőmívelés Temes vármegye területén legkivált Fehértemplomban, Verseczen, Szilason, Rékason, Kudriczon és a temesmegyei ú. n. Sümeg-hegyen emelkedett virágzási fokra. A kincstári dohányültető-telepek 1540–1848-ban jelentékenyen előmozdították megyénkben a dohányfajok nemesítését. Kitűnő dohányt termeltek Szentandráson, Dentán, Majláthfalván és Kovácsiban.
1847-ben meghalt a magyarok áldottlelkű pártfogója, József nádor kir. herczeg, miután nádori méltóságát, majdnem félszázadon át a legnehezebb körülmények között, a nemzet boldogítására viselte. Utódául a nov. 12-én Pozsonyban megnyílt országgyűlés fiát, a Budán született István kir. herczeget választotta. Az országgyűlés munkarendjét a századok óta most először magyarul szerkesztett királyi meghívólevél e szavakkal jelölte meg: „az országgyűlés tárgyát az ország boldogságának nevelésére és a közjó gyarapítására kívánt többféle nagyfontosságú törvényes intézkedés képezendi.”
