Hunyadi János.
Hunyadi János.
A török fölhasználva a belzavarokat, mind sűrűbben kezdte háborgatni az ország déli határait. Mivel az 1439. évi budai országgyűlés határozatai szerint a félhold túlerejével szemben a király mindaddig, míg a saját seregével és a tiszti zászlóaljakkal ellenállhatott, nem szólíthatta felülésre sem az urak zászlóaljait, sem a nemességet, sem a telekkatonaságot, a hadviselés terhe a királyra hárult, a mi válságos helyzetbe hozta az országot. E szorongatott körülmények között Hunyadi János személyében oly férfiú került a magyar hadak élére, ki vitézi erényeivel, nagy szellemével és rettenhetetlen bátorságával hosszú éveken át megmentője lett a hazának, félelmes ostora az ellenségnek és tisztelet tárgya a kereszténységnek s ki érdemeivel nevét világhírűvé tette, családját pedig a királyi trónig emelte. 295Nálánál nagyobb hőst a magyar történelem nem ismer. Temes vármegye XV. századi történetének kiválóságai közül az ő alakja emelkedik ki legmagasabbra.
Születésére nézve Hunyadi János délszláv vagyis szerb eredetű. Családja a régi Szerbiából 1334 végén vándorolt ki, mikor Dusán István szerb fejedelem erőszakoskodásai miatt Károly Róbert királynak a szerbek ellen hadat kellett vezetnie. Ekkor Nikola fia Bogdán vajda ajánlatot tett Károly Róbertnek, hogy hajlandó szerb és oláh népével együtt átállani a magyar királyhoz, ha szabadságaik megtartásával megfelelő helyet kapnak Magyarországon. Károly elfogadta Bogdán ajánlatát. A bevándorolt balkániak Máramarosban telepedtek le.* Sokan közülök a király óhajára latin hitre tértek. Mikor 1346-ban a tatárokat Moldvából kiverték, azok, kik a görög egyházhoz ragaszkodtak, kivonultak Máramarosból Moldvába. A patarénusokból latin hitre tért szerbek pedig továbbra is bennmaradtak az országban s itt évek folytán elszéledeztek. Jutott közülök a délmagyarországi részeknek is. Temes vármegye éjszaki határvonalán, Hollós* régi kun helységben, Hunyadi János dédapja letelepedett. Jobbágyi szolgálatot végzett és katonáskodott. 1365-ben Nagy-Lajos idejében e dédapának fia, illetőleg Hunyadi János nagyapja részt vett Erdélyben a havasalföldi hadjáratban. Az oláhok szerb származása miatt Serbánnak, azaz szerbnek nevezték. Vitézsége és királyhűsége jutalmául Nagy-Lajos Hunyad vármegyében egy önálló és egyenesen a királynak alárendelt kenezátus élére állította. Ilyen kenezátusok voltak akkor Erdélyben a fogarasi, hátszegi s nehány a szomszédos Szörény és Krassó vármegyékben: Kötelesek voltak Magyarország védelmében mindenkor hadba szállani. Kenézi állásában Serbán szép vagyont szerezhetett és nagyon valószinű, hogy ez időtájban ment át Hollós, a temesvármegyei családi fészek, Serbán birtokába. Különben érthetetlen lenne, hogy Serbán fia Vuk, Hunyadi János atyja, hogyan juthatott be a palotájának személyzetére oly rátartós Zsigmond király udvarába, a hol őt 1409-ben találjuk, midőn a királytól okt. 18-án atyja hunyadvármegyei kenezátusának főhelyét, Hunyadvárát adományul kapja. Minthogy Vuknak fia, Hunyadi János, 1387 táján született,* Vuk 1409-ben legalább is 42 éves és előkelő állású férfiú lehetett, ki már Hollós birtokában és a magyar nemesek sorában volt. Mindezek alapján, bizonyító okiratok hiányában, figyelemreméltónak látszik az a föltevés, hogy Hunyadi János, családjának temesvármegyei otthonában, Hollóson született. Hollósi birtokáról vette fel czímerébe a hollót, a másik birtokát pedig azzal tette emlékezetessé, hogy Hunyadinak nevezte magát.*
Karácsonyi J.: Százezer baj. 12. 1.
Az általam kiadott Mercy-féle térképen az osztrák katonai mérnökök tévesen írták Hollóst „Ollos“-nak. Hollós a mai torontálvármegyei Nákófalva (Kun-Szőllős) határában feküdt. Okiratos emléke először 1429-ben, azután 1369-ben fordul elő. (Ortvay: Temes vármegye oklevéltára. I., 625. 1.) – Csánki: Magyarország földr. a Hunyadiak korában. II., 41. 1.
Fraknói: Szilágyi Mihály élete. (Budapesti Szemle, 1911. évf. 168. 1.)
A Hunyadiak eredetéről lásd: Fraknói: Mátyás király. 5–10. ll. – Réthy: Oláh eredetűek-e a Hunyadiak? (Turul, 1884.) – Csánki: Hunyad vármegye és a Hunyadiak. (Századok, 1887.) – Karácsonyi J.: Hunyadi János pályája. (Mátyás király Emlékkönyv. 12.) – Schönherr Az Anjou-ház örökösei. (A magyar nemz. tört. Szilágyi-féle m. kiadás, 620–621. 11.)
Hunyadi János atyja az 1409-iki birtokadományozás után Hunyad várába távozván, a királyi udvar szolgálatában nemsokára fia, János váltotta fel. Hunyadi János a hadi mesterséget és a táborozás nélkülözéseit már kora ifjúságában Ujlaky László macsói bán zászlaja alatt tanulta, a hol alkalma volt temesvármegyei birtokostársa Horogszegi Szilágyi László hősi tettein lelkesedni. Később rövid időre Lazarevics István deszpota szolgálatába ment át. 1410-ben azonban már ismét itthon volt. Mintegy 22–23 éves fiatal ember lehetett, midőn őt Zsigmond király, atyja helyére, udvarába fogadta. Zsigmond oldalán volt Aachenben, a római királyi koronázásnál s a konstanczi zsinaton is. Elkísérte a királyt többi külföldi útjaira is. Első katonai érdemeit 1415-ben és a következő években szerezte. 1427–1428-ban, mikor Zsigmond Dán havaselvi vajda, majd Galambócz ellen vezette seregét, Hunyadi János is a király oldalán volt, mely alkalommal hosszabb ideig temesi birtokán, Hollóson tartózkodott. Ekkor nyilt meg szíve a gyengéd érzések előtt, melyeket Horogszegi Szilágyi László leánya, Szilágyi Erzsébet ébresztett benne az első fiatalság bájaival.* Horogszeg, Szilágyi László bácsmegyei főispánnak királyi adományú birtoka, szintén Temesben Hollós szomszédja volt. Hunyadi János, mint a Szilágyiak régi barátja kölcsönös látogatások révén 296ismerte meg menyasszonyát, Erzsébetet, kit kortársai igen eszes és hőslelkű hölgynek mondanak. A házasságot 1430 táján kötötték meg. Ettől fogva szegődött Hunyadihoz Erzsébet fivére, Szilágyi Mihály, hogy Hunyadi az ő vezetése alatt induljon az élet pályájára, mely mindkét férfiú részéről dicsőséget árasztott Temes vármegyére. Zsigmondnak 1433 május 31-én császárrá koronáztatása után, mely ünnepélyen mindketten jelenvoltak, Hunyadi, most már mint önálló hadvezér, gondviselésszerű hivatásának szentelte életét.
Fraknói: Szilágyi Mihály élete, id. h. 168. 1.
1439-ben Albert király megbízta a Szörényi Bánság legfontosabb helyeinek, Szörény, Orsova, Görény és Miháld váraknak védelmével. A költségek fedezésére 2757 frtot utalványozott a király s lekötötte Hunyadinak zálogul Madaras, Továnkút, Szabadka és Halas bácsvármegyei birtokokat.* A hadi tanácsban, melyet Albert a titeli rév mezőségén tartott, részt vett Hunyadi János is, kit a király kevéssel utóbb szörényi bánná nevezett ki. 1441-ben I. Ulászló temesi főispánná, Nándorfejérvár kapitányává s Ujlakyval együtt erdélyi vajdává nevezte. Kineveztetése után Hunyadi a törökök támadó készületeit oly érzékeny csapással hiusította meg, hogy Mezid bég 1442-ben meg sem merte közelíteni a magyarok alsódunai hadállását, hanem kerülő úton Erdélybe tört és szentimrei győzelme után Szebent fogta ostrom alá . De ott termett Hunyadi János s az egész török sereget rendetlen futásra kényszerítette. Mezid bég fiával együtt elesett. Innen Hunyadi a hiteszegett Vlád Drakul oláh vajda ellen vonult s meghódolásra kényszeríté őt. Nemsokára Sehabeddin vezérlete alatt 70.000 főnyi török had jelent meg a határokon: Hunyadi csak 15.000 emberrel ment elébe a Vaskapu felé és még fényesebb győzelmet aratott az ozmánokon. Kétszáz zászlóval, ötezer fogolylyal s roppant értékű zsákmánynyal tért vissza. Sehabeddin is számos előkelővel elesett.
Schönherr: id. m. 621. 1.
E diadalok hírére IV. Jenő pápa a szomszéd keresztény népeket keresztesháborúra szólítá föl a török ellen. Ulászló mintegy 40.000-nyi különféle nemzetekből összesereglett haddal kelt át Keveváránál a Dunán. Hunyadi válogatott 12.000 magyarral Szendrő várából indult a király után. Hunyadi a Balkán havas, jeges ormain hatolt át s miután Nisszát és Szófiát elfoglalta s négy török hadosztályt szétvert, Jalovacz mezején egyesült a királyi sereggel, hol az év utólsó napjaiban egy nagy ütközetben, melyben Ulászló is személyesen jelen volt, teljesen megsemmisítette a török sereget. Hunyadi több basával együtt elfogta Cselebit is, a szultán sógorát, kit azután Ulászló diadalmenetben vitt fel Budára.
Hunyadi rendkívüli sikerei azt a hitet támasztották a nemzetben, hogy Isten küldötte őt a törökök letörésére. Maga IV. Jenő pápa és magyarországi követe, Cesarini Julián bibornok is ennek a felfogásnak adott kifejezést. A bibornok rávette a királyt, hogy 1444 tavaszán országgyűlést tartson s ez évben a török ellen még egy hadjártatot indítson. Ellenben az ország rendei és Hunyadi azt tanácsolták Ulászlónak, hogy csak a török kézen levő várak vétessenek ostrom alá. Minthogy azonban a pápa az összes keresztény uralkodókat a szentszék vezérlete alatt indítandó nagy hadjáratra már felszólította s a költségek födözésére az összes egyházi javadalmasokat jövedelmük tizedrészének erejéig megadóztatta, sőt a pápai kincstár jövedelmének ötödét is felajánlotta: Julián bibornok ékesszólására a nagy hadjáratot elhatározták. Murád szultán a készületek felől értesülvén, békeajánlattal fordult Ulászlóhoz. Hunyadi azt javasolta a királynak, hogy a hadsereggel Szegedre vonulva, a tárgyalásokat ott tartsa meg. Ulászló július közepe táján érkezett Szegedre, hol a szultán követei igérték, hogy a szultán Szerbiát és Havaselvét egészen magyar uralom alá bocsátja, fogoly sógoráért pedig 70.000 aranyat fizet váltságdíjul. Hunyadi és a rendek elfogadták az ajánlatot s 10 évre megkötötték a békét, melynek megtartását mind a két fél esküvel fogadta.
Alig távoztak a török követek, Cesarini Julián levelet kapott a velenczei dogétól, melyben tudatja, hogy a pápai hajóhad nyolcz gályája már elvitorlázott a Hellespontusra, a burgundi fejedelem négy, a velenczei köztársaság nyolcz hadihajója pedig már indulóban van. A király és a rendek meggyőződtek, hogy a külföldi szövetségesek beváltják igéretüket s Magyarországnak most már nem szabad őket cserbenhagyni, különben jövőre sem a szentszék, sem a külföldi hatalmak segítségére nem számíthat. Minthogy a békeszerződés különben is érvényét vesztette a miatt, hogy a szerbországi várak kiürítése félbeszakadt és a szerb deszpota fiai nem nyerték vissza igért szabadságukat, sőt a törökök portyázásai 299magyar területen újra ismétlődtek: a magyar urak, Julián biztatására hallgatva, a kötött békeszerződést felbontottnak nyilvánították s Julián azt a szentszék nevében is ünnepélyesen megsemmisítette. A háború mellett nyilatkozott a magyar urakkal s a jelenvolt főpapokkal, közöttük a csanádi püspökkel, maga Hunyadi is. Julián azzal biztatta őt, hogy a törökök sikeres leküzdése után Bolgárországot, mint önálló fejedelemséget fogja kapni. Az ifjú király végre a török háború megindítására határozta el magát. Szándékának végrehajtását aug. 4-én az evangéliumra tett esküvel fogadta s a hadjárat megindításának határnapját és czélját kitűzte. Erről okiratban értesítette szövetségeseit.*
Fraknói: A Hunyadiak és Jagellók kora. (Szilágyi-féle millenn. kiadás; IV., k., 50–51. ll.)
I. Szulejman. (Az Orsz. Képtárból.)
Nándorfehérvár 1521-ben. (Az Orsz. Képtárból.)
I. Ferdinánd. (Az Orsz. Képtárból.)
Fráter György. (A trakostyáni vár eredeti olajfestménye után.)
Izabella. (Az Orsz. Képtárból.)
E megállapodás értelmében Ulászló elindult alig 20,000-nyi seregével. A magyar főpapok közül Rozgonyi Simon egri, Dominis János váradi és Herczeg Ráfael boszniai püspökök, a világi főurak közül pedig Hunyadi János csatlakoztak hozzá bandériumaikkal. Útközben még Thallóczy Máté horvát bán, Báthory István és Bánfi László jöttek csapataikkal a király táborába s mintegy 1000 önkéntes, kik a papságtól lelkesítve ragadtak fegyvert a kereszt védelmére. A király, Julián bibornok s a velenczei köztársaság követének kíséretében, szept. 20-ika táján Orsovánál átkelt a Dunán s okt. 16-án már Nikápoly előtt táborozott. Itt csatlakozott hozzá a Temesvárott és Erdélyben gyűjtött 5000-nyi sereggel Hunyadi, és Vlád Drakul oláh vajda 4000 fegyveressel. Biztosan remélte, hogy Castriota György, más néven Skanderbég, Epirus fejedelme szintén hozzája áll az igért 30.000-nyi sereggel. Castriota el is indult, de Szerbia határánál feltartóztatta őt a kétszínű Brankovics, ki megtagadta Castriota hadainak az országán való átvonulást. Ezalatt Ulászló akadálytalanul vonult előre Várna felé. Okt. 24-én Janibazárt, néhány nappal utóbb Sumla várát, nov. első napjaiban pedig Provadiát vívta meg. Ez utóbbi helyen értesült, hogy Murád szultán 40.000-nyi sereg élén közeledik. Nov. 9-én Ulászló a Feketetenger partján Várna városa közelében ütött tábort, hol már várta őt Murád. Hunyadi ajánlatára elhatározták, hogy az ütközetet rögtön megkezdik.
Az ütközet nov. 10-én történt. A reggeli órákban Hunyadi a sereget harczrendbe állítván, kérte a királyt, ne mozduljon a harczvonal közepéről, míg fel nem szólítja. Azután a balszárny tizenkettedik zászlóalját sógorára, Szilágyi Mihályra bízván, maga a derékhaddal oly erővel támadta meg az ellenséget, hogy a török had mindkét szárnya futásnak eredt. Nehány magyar zászlóalj csaknem a szintén hátráló szultán sátoráig nyomult, mely előtt hosszú póznára tűzve a megszegett szegedi béke oklevele függött. Egy második török rohamot hasonlóképpen visszavertek a magyarok. De ekkor megjelent a csatatéren Karadsa basa az ázsiai lovasság tömegével, melynek a magyarok már nem tudtak ellentállni. Elkeseredett küzdelem fejlődött ki, mely alatt az ifjú király a szultánt fedező janicsárok közévágtatott, hol a tusa hevében Khodsa Kizr nevű öreg janicsár lefejezte. Ulászló fejét Murád sátra előtt a békeokirat mellé tűzték. A király eltüntének hírére (mert elesni senki sem látta) a magyar csapatok úgy elcsüggedtek, hogy Hunyadi kénytelen volt a harczot abbahagyni és seregének maradványaival éjszak felé menekülni. A csatában elesettek számáról eltérők az egykorú adatok. A magyar halottakat 3–12 ezerre, a törökökét 30–70 ezerre teszik. Az elesettek között volt Báthory István is más urakkal és az egri püspökkel. A váradi püspök egy mocsárban merült el. Julián bibornokot menekülés közben, valószínűleg rablószándékból, katonák ölték meg. Hunyadi szerencsésen átmenekült a Dunán és Oláhországba jutott, a hol Vlád Drakul elfogta, hogy a szultánnak kiszolgáltassa. De az ország zászlós urai, élükön Héderváry Lőrincz nádorral, nyomban követelték Hunyadi szabadonbocsátását, a mi meg is történt.* Szilágyi Mihály, Temes vármegye másik nagy hőse, ki Várna alatt a magyar balszárnyat győzelmesen vezérelte, szintén megmenekült és visszatért horogszegi udvarházába.*
Fraknói: id. m. 58. 1.
Fraknói: Szilágyi Mihály élete, id. h. 171. 1.
A várnai csatából elmenekült had 1444 deczemberében kezdett Magyarországba visszaérkezni. Héderváry Lőrincz nádor, kit a király távollétében a kormányzattal megbízott, az országtanácscsal együtt nem tudta, mihez fogjon. Mikor Hunyadi is visszaérkezett, ő sem tudott biztosat mondani Ulászlóról, kiről a legkalandosabb hírek kerültek forgalomba. Az ország ügyeinek rendezésére Héderváry 1445 febr. 6-án Székesfejérvárott tartandó országgyűlésre hívta meg a rendeket. Minthogy 300azonban csak kevesen jelentek meg, az országgyűlés csak arra szorítkozott, hogy Hunyadit, Rozgonyi Györgyöt, Országh Mihályt, Újlaki Miklóst, Bebek Imrét, Giskra Jánost és Szentmiklósi Pongráczot kapitányokká nevezte ki s ápr. 4-ére újabb országgyűlést hirdetett. Ezalatt hosszabb tanácskozások után végre abban egyeztek meg a rendek, hogy ha Ulászló valóban meghalt, királylyá a már különben is megkoronázott V. László, Albert király árvája legyen s őt Szentháromság napja után Széchy Dénes érsek, Garai László s Újlaki Miklós, gyámjától, Fridrik császártól, a koronával együtt hozza vissza.
Ulászló elhunytáról végre meggyőződve, a követek elutaztak Bécsbe, hogy a gyermek V. Lászlót hazahozzák. A bécsi udvari politikában azonban mindinkább kifejezésre jutott Magyarország elbirtoklásának vágya és így Fridrik vonakodott Lászlót és a Szt.-István koronáját kiadni. Ürügyül hozta fel, hogy neki Lászlót egészen nagykorúságáig adták át s a kikötött zálogpénzen kívül Magyarországnak a királyfi neveléséért is megfelelő összeget kell fizetnie. Erre a főrendek azt határozták, hogy a következő 1446. év pünkösd táján Rákoson teljes országgyűlés tartassék s a király nagykorúságáig országkormányzó választassék. Azalatt Hunyadi kiűzte Vlád Drakult tartományából s helyébe Dánt tette Havasalföld vajdájává. Azután Horvátországba ment, visszavette a gőgős Czilley Ulriktól elfoglalt királyi várakat, kényszerítve őt, hogy a magyar koronának hűséget fogadjon. Ezek az újabb érdemek méltán fokozták a nemzet bizalmát Hunyadi iránt, kit az 1446-ki rákosi országgyűlés egy szívvel-lélekkel Magyarország kormányzójává választott.
