II Ferdinánd és III. Ferdinánd.
II Ferdinánd és III. Ferdinánd.
Bethlen Gábor ügyesen taktikázva Ferdinánd és a szultán barátsága között, minthogy protestáns létére a katholikusok rokonszenvét is megnyerte, még 16 esztendeig állott az erdélyi fejedelemség élén. Halála után (1629 nov. 15-én) a porta azt parancsolta, hogy Bethlen István, Gábor unokaöcscse, fegyver hatalmával emeltessék a fejedelmi székbe. Ellenfele I. Rákóczy György volt, kinek sikerült Bethlent legyőznie s a porta által a fejedelemségben elismertetnie. Időközben, 1637 február 15-én kimúlt II. Ferdinánd és fia, III. Ferdinánd lépett a trónra, kit a magyar rendek még atyja életében, 1636-ban, megkoronáztak. 1640-ben meghalt a zsarnok Murád szultán is és Ibrahim lett az utódja. Alatta történt 1642-ben Musztafa temesvári helytartónak a lefejeztetése Drinápolyban, ki óriási összegeket sikkasztott a hadi kincstárból. I. Rákóczy Györgyöt 1649-ben fia, II. Rákóczy György követte. Minthogy azonban a porta engedelme nélkül szövetségre lépett a svéd királylyal Lengyelország ellen, az emiatt fölbosszankodott szultán meghagyta az erdélyi rendeknek, hogy más fejedelmet válasszanak. Az erdélyiek ekkor Rhédey Ferenczet választották. De Rákóczy ragaszkodott az ő fejedelemségéhez és szövetségre lépve az oláh vajdával, az ellene küldött basát Lippánál és Jenőnél megtámadta s megverte. Ennek hírére Mohammed Köprili 341nagyvezér Belgrádból betört a temesi területbe, a honnan Jenő vára alá vonult, melyet 24 órai ostrom után elfoglalt. Lugos és Karánsebes szintén török kézre kerültek. A nagyvezér parancsára azután rengeteg tatárcsapatok lepték el Erdélyt s nagyszámú fogolylyal távoztak. Az erdélyiek, hogy országukat a végpusztulástól megmentsék, kegyelemért folyamodtak a nagyvezérhez, ki oly föltétellel adta meg azt, hogy ezentúl 15 ezer arany évi adó helyett 40 ezret fognak fizetni, fejedelmükké pedig Barcsay Ákost választják. Az erdélyiek kénytelenek voltak engedni, mert a temesvári helytartó, Ali, készenlétben állott, hogy minden perczben ellenük indulhasson. Karánsebesmél a tatárok khánja táborozott, várva az erdélyiek elhatározásával szemben a nagyvezér parancsát. Barcsayt tehát 1658 okt. 10-én fejedelmül választották, de a porta csak oly föltétellel ismerte el, hogy a 106 év óta fennállott Lugos-karánsebesi Bánság jövőre nem tartozik többé Erdélyhez, megszűnik önálló közigazgatási terület lenni és a régi Temes vármegye délkeleti részébe, illetve a temesvári ejáletbe olvad bele.
Lippa várának XVI–XVII. századbeli rekonstruált látképe.
Helyszíni nyomok és Ricaut művében fönmaradt metszet nyomán rekonstruálta és rajzolta Eisenkolb Aurél tanár.
1. A nagy körárok felső szádája. – 2. török csajka-raj. – 3. Lippai szőlők. – 4. Serif Mohamed effendi sejkh mohamedán vértanú síremléke. Zarándokló hely. – 5. Új-vár (tömlöcz-erőd). Török fellegvár. – 6. Minoprita rendház és templom. – 7. Jagmur Baba kolostora (Búcsújáróhely). – 8. Középső vár (szigeten). A régi várkastély. – 9. Külváros és gör.-kel. kistemplom. – 10. Gör.-kel szerb nagytemplom. – 11. Váróvó-hegy. Evlia Cselebi szerint törökösen ferdítve „Váróvak”. – 12. A nagy Dsámi (főmecset). – 13. A Maros-folyó. – 14. Temesvári Dsámi. – a) Híd-kapu. – b) Aráb-kapu. – c) Víz-kapu. – d) Batal- vagy belső-kapu. – e) Martalócz-kapu.
Solymos várának rekonstruált látóképe.
A délnyugati homlokzat képe a XVII. században.
