A Vojvodina megszüntetése
A Vojvodina megszüntetése
1861-ben új korszakba lépett a város. A „Bánság és Vojvodina” visszacsatoltatott az anyaországhoz, Versecz pedig önálló és a vármegyétől független törvényhatósági jelleget és a kormány képviselőjeül kir. biztost kapott. Ekkor választott először országgyűlési képviselőt.
1860–1863-ban épült a hatalmas kéttornyú r. k. paróchiális templom. 1864-ben Versecz a bánsági ag. hitv. vándorlelkész székhelye lett és 1869-ben a fiókegyház anyaegyházzá alakult. 1867-ben tüntek fel az első nazarénusok.
1861-ben a város zeneiskolát alapított. 1862-ben Kutka Mária leánynevelő-intézetet nyitott meg, a melyet sokáig Szerbia előkelő családjainak a leányai látogattak. 1864-ben a német leányiskolát a szegény iskolanővéreknek adták át. 1869–1870-ben emelték a külvárosi iskola épületét, viszont 1868-ben megszünt a theológiai intézet és 1870-ben a tanítóképző.
E korszakban sok történt a váróstól nyugatra elterülő mocsarak kiszárítása ügyében, de kevés eredménynyel. Az 1863. évben épült a nagy Schulhof-csatorna.
1866-ban állították fel az állami méntelepet. 1868-ban alakult a Takarékpénztár, 1869-ben a Téglagyár és 1871-ben a Hitelbank. 1868-ban egy konzorczium megvásárolta a régi kincstári tiszttartósági telket, a rajta levő épületekkel, 1870-ben házhelyeket hasított itt ki és egy részt a városnak engedett át, a mely ott az 443Andrássy-sétányt alapította. A bortermelés mindig nagyobb területet igényelvén, 1870-ben felosztották a földbirtokosok között az 1526 holdat tevő közlegelőt. Ekkor, t. i. 1870-ben, Verseczen 21.437 lakost számláltak össze.
