A keresztény középkor
A keresztény középkor
A szent István alapította csanádi egyházmegyében elég korán megkezdődött a kultúrális fejlődés. A püspökség területén már a tatárjárás előtt számos monostor állott. Temesvárott már a XIV. század elején volt klastromuk a döméseknek és templomuk ad St. Ladislaum, a hol Csanádot 1323-ban egri püspökké szentelték; ugyancsak volt itt iskolájuk a ferenczrendieknek is. E monostorokban, klastromokban és iskolákban a jámbor szerzetesek bizonyára nemcsak tanultak és tanítottak, hanem az egyházi tudományokat is művelték. Sajnos, ebből semmi sem maradt ránk, mert a török mindent elpusztított De hogy ebben az időben már felébredt a temesvári ifjúságban a tudás után való vágy, azt legjobban mutatja, hogy a XIV. században már a temesvári ifjak a külföldi iskolákat is felkeresik, hogy ismereteiket gyarapítsák. Így a bécsi egyetem lajstromában a következő temesváriak neveivel találkozunk a XIV. és XV. században:* Stephanus de Temesbar (1397), Joan de Temeswar (1405), Nicolaus de Temeswar (1411), Sigismund de Thamanswar (1415); a jogi karon: Magister Nicolaus de Themezwar (1418), Mag. Nicolaus de Themeswar pro bacc. (1421), Mag. Nicolaus de Temeswar pro lic. et doct. A theológiai karon: Stephanus de Temeswar (1428), Lucas de Temesvar (1429), Antonius de Temesvar, Michaelis de Temesvár (1436), Johannes de Temesvar (1437), Michael de Temesvar (1438), Maltheus de Temesvar (1442), Georgius de Temesvar (1449), Ambrosius Thomae de Temesvar (1450), Mag. Maltheus de Temesvar (1451), joghallgató. A XVI. században a bécsi egyetemen baccalaureus artium: Christophorus Pannonius de Temesvar (1505). Scolares sub statibus nobilium non comprehensi: Christophorus de Themezwar (1500), Demetrius Temeschiensis (1525), Georgius Temeswari de Themeswar (1534). Borovszky kutatása szerint (Csanád várm. tört.) a bécsi egyetemen tanult Temesvári István temesvári alesperes, Valkovi András kanonok, Csáki János karbeli pap.
Kováts Sándor dr.: A csanádi papnövelde története. 1806–1906.
206A krakkói egyetemen jár Temesvári Pelbárt (1458–63), a ki ott 24 társa közül az ötödik helyen nyerte el a bakkalaureatust, Joannes de Temesvar (1517), Michael Temesvary (1533). A Hunyadiak korában (Borovszky szerint) Szegedi János temesi, Temesvári János maroselvi főesperesek stb. Ezenkívül a bolognai és páduai egyetemeket is többen látogatták.
E város szülötteinek tudományossága a város határain túl, a külföldre is elterjedt. Így a XV. században a bécsi egyetem tanárai között két temesvárit találunk: Nicolaus de Temesvár-t, a ki 1419-ben és Joannes de Temesvár-t, a ki 1456-ban tanított a bécsi egyetem katedráján.* De ezeknek hírnevét messze túlszárnyalta az európai tekintélyű Temesvári Pelbárt (1435–1504), a nagy egyházi szónok és tudós, a Stellarium és Pomérium nagynevű szerzője, „századának egyik legkiválóbb és legforrottabb jellemű deák-magyar tudósa, ki korának aszkétaszigorát, szerzetesi szellemét a társadalmi ember faji érzésével egyesítette”, a kinek művei a külföldön is elterjedve, az egész európai kereszténység irodalmában nyomokat hagytak.
Kováts S. dr.: A csanádi papnevelde története.
