Adana tábornok

Full text search

Adana tábornok
Losonczy távozásával Temesvár helyzete nyomban rosszra fordult. Kosár Benedek és Dely Ferencz helyettes parancsnokok nem fizették rendesen a külföldi zsoldosok hópénzét. Ennek az lett a következménye, hogy a várőrség nemcsak nem tartott katonai fegyelmet, a mihez Losonczy alatt szokva volt, de erőszakosságokra is vetemedett s a lakosságot rabolni kezdte, úgy hogy Temesvár körül tíz mértföldnyi kerületben nem maradt község, melyet ki ne fosztott volna. Castaldo, ki csak nehány héttel előbb (decz. 17-én) gyilkoltatta meg Martinuzzi bíborost, hogy a rendetlenségeknek végére járjon és gondosságát a király előtt feltűntesse, könyörögve fordult Ferdinandhoz: térítené vissza Losonczyt főispáni székére, de nevezzen ki melléje alkalmas társparancsnokot is, mért – úgymond – Losonczy inkább használható nyílt csatában, mint várharczban. Kétszínű játék volt ez Castaldo részéről; mert mialatt a királynak Losonczyt ajánlgatta, alattomban Aldanával tárgyalt a temesi főispánság elfogadása iránt. Mikor pedig híre ment, hogy a törökök máris készülnek visszatérni Temesvárra és a tavaszszal a szultán személyesen fogja a hadjáratot vezetni, Castaldo menten megragadta az alkalmat, hogy fajrokonát, Aldanát, Temesvár és az Alvidék védelmével ideiglenesen megbízza. Ideiglenes intézkedésének jóváhagyására úgylátszik a királyt is rábírta; mert Ferdinánd utasította Aldanát, hogy Temesvárt és Lippát lássa el élelmiszerrel és a lippai ágyúöntő műhelyben öntesse újjá a megrepedt várlövegeket.
Temesvár védőműveinek kijavításához azonban, a mit a király szintén többször sürgetett, még márcz. közepén sem fogott hozzá Aldana, sőt a várőrség fegyelmét sem tudta fenntartani, mert a huszárok és hajduk, kik a zsold elmaradása miatt amúgy is elégedetlenek voltak, már arra készültek, hogy a várat elhagyják. Nem is a folyton Lippán tartózkodó Aldanának, hanem a két magyar helyettes várnagynak, Kosár Benedeknek és Dely Ferencznek kérelmére határozták el magukat a maradásra. Aldana tehát Losonczy távozása óta mitsem tett Temesvár biztosításáért, márcz. végén pedig elutazott Váradra, kijelentvén Castaldónak, hogy addig nem megy Temesvárra, míg az erődítmények kiépítése be nincs fejezve s míg a tábornok még 600 spanyol gyalogost nem küld.
A fenyegető veszélylyel szemben Castaldo április első napjaiban Diego Velez de Mendoza kapitányt csapatával Temesvárra rendelte. S csak miután a király a pozsonyi országgyűlésről 2500 aranyat küldött a vár megerősítésére, ment vissza Aldana elhagyott állására és ápr. 14-ig dolgoztatott valamit az erődítményeken. Ekkor azonban beszüntette a munkálatokat, mert irigy felháborodással hallotta, hogy a király Castaldót a gyulai várjavak visszaszerzéseért megdícsérte és élethossziglan 2000 forintot utalványozott neki.*
U. o. id. m. 78–79. ll.
Ilyen körülmények között volt Temesvár, midőn a török seregek 1552. évi ápr. hóban mindenünnen a magyar hadszínhelyre megindultak. Horom és Krusevácz váraknál már márcz. elején kezdték összehordani török hajók a Dunán építendő hídhoz való faanyagot. Ezenkívül temérdek eleséget halmoztak fel a Duna jobbparti helységekben. Maga a moldvai oláh vajda 70.000 köböl búzával járult a szultán hadi készületeihez. A márcz. végéig elhúzódott országgyűlésen erősen hangoztatták a rendek azt az óhajukat, hogy Temesvárt, az Alvidék védőbástyáját, mindenáron meg kell védeni a törökök ellen. Hálás magasztalásokkal halmozták el Losonczyt és mind a haditanács, mind a bécsi királyi tanácsosok ismét csak Losonczyt óhajtották a temesi főispánságra. Ígérték neki, hogy jól fel fogják 38szerelni Temesvárt, sőt azzal is kecsegtették, hogy arra az esetre, ha a török megszállás veszélyessé válnék, maga a király, vagy a fia, Miksa főherczeg, személyesen fog hadakat vezetni Temesvár fölmentésére.
Losonczy felesége, a híven szerető Pekry Anna, hevesen ellenezte férjének visszatérését a veszedelmes temesvári állásra. Maga Losonczy azonképpen aggodalommal fogadta a felajánlott ígéreteket és nem bízott a kormányban, hogy őt erélyesen támogatni fogja. „A ki Temesvárba zárkózik – mondá, – az meghalni megy oda.” Erre Ferdinánd rákényszerítette Losonczyt a temesi főispánság elfogadására. A büszke főúr, a számos jeles őssel dicsekvő Losonczy-család utólsó férfisarja, akkor már fiörököst nem remélvén, családja magvaszakadása esetére két leányának, Anna és Fruzsinának fiúsításával akarta nevét a kihalástól megmenteni. S minthogy a király kegyét csak úgy remélhette, ha a felség, óhaját teljesítendi, végre sok habozás után rászánta magát, hogy a temesi főispánságot újra elfogadja. 1552 márcz. 30-án nevezte ki Ferdinánd temesi főispánná s az alsó részek főkapitányává. Báthory Endre erdélyi vajda lett. Ápr. 9-én értesítette Ferdinánd Castaldót is a kinevezésről, kinek álnok lelke meg nem állhatta, hogy Losonczyt a király előtt ismét meg ne gyanusítsa, „erőszakoskodónak” és „fosztogatónak” bélyegezvén őt.*
Czímer: id. m. 85. 1.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi