Gör. kel. szerb egyház
Gör. kel. szerb egyház
A gör. k. n. e. szerb felekezet egyháza, úgylátszik, a behódolás egész korszaka alatt sértetlenül fennállott. A Temesvár elestét követő első félszázadból nem ismerjük ugyan a temesvári szerb egyházi viszonyokat, de kétségtelen, hogy a Délmagyarországon települt szerbek már a Hunyadiak, Brankovicsok, Jaksicsok korában, sőt már előbb is bírtak itt valamelyes egyházi szervezettel azon papok vezetése alatt, a kik hiveikkel együtt vándoroltak hazánkba a Balkánról. Hatvan évvel Temesvárnak a törökök által elfoglalása után, már önálló szerb püspökséget találunk e városban. 1608–1613-ban Neophitus volt a temesvári szerb püspök.* A XVII. század közepén József metropolita kormányozta a temesvári püspökséget, de 1655-ben visszavonult a partosi monostorba.* Következtek utánna Mihály 1686–1687-ben,* Baziliusz 1688-ban,* Diákovics Izaiás 1694-ben* és Vladiszávlyevics Ioannitius 1716-ban. Ez a vladika érdemes szolgálatokat tett Savoyai Jenő herczegnek Temesvár visszavétele alkalmával, miért is érdemei elismeréseül III. Károly király 1722-ben valóságos temesvári püspökké nevezte ki.*
Aláírása egy 1609-iki okiraton.
A szt.-györgyi szerb zárdában őrzött egykorú szertartási könyv bejegyzése.
Stojánovics: Sztári szrpszki zapiszi, I. 443. l.
U. o. 475. l.
Lyetopisz 1904. évf. 223–224. ll.
Preyer: Gesch. der. k. Freistadt Temesvár. 56. l.
