A város népessége

Full text search

A város népessége
Csakhamar szaporodott a lakosság belföldi települőkkel, iparosokkal, kereskedőkkel és kézmunkásokkal is, kik Esztergom, Komárom, Sopron, Szombathely, Eszék, Pozsony, Vág-Újhely, Lipótvár, Pest, Szeged s Magyarország más vidékeiről származtak, de többnyire szintén németek voltak. A polgárok könyvében, mely 1717-től 651739-ig terjed, 329 név fordul elő, köztük csak három magyar. Szerencsét és a hadi mozgalmakban biztonságot jöttek keresni Temesvárott. A rendezetlen viszonyok között s a passaroviczi béke megkötéseig mindez a népesedés természetesen csak az ideiglenesség jellegével bírt. A véletlen vagy a gondviselés vezette a kereset után járó embereket egyik helyről a másikra, mindenekfölött a tartomány megvédett központjába, a hol azután némelyek, ha kenyerüket és boldogulásukat megtalálták, maradandóan letelepedtek. Számosan voltak olyanok is, kik a múlt háborúk alatt Törökországba menekülvén, az ottomán sereg vereségei után régi lakóhelyükre visszakívánkoztak. 1717 szept. 19-én jelentést küldött Wachter kapitány az orsovai határszéli állomásról, mennyire igyekszik különféle csalogatásokkal (mit mannigfältigen Lockungen) ad patrios lares visszatéríteni azokat az alattvalókat, kik a múlt háborúk idején a monarchia tartományaiból a félhold oltalma alá menekültek. Közvetetlenül Temesvár és az aldunai erősségek fölszabadulása után gyakran ismétlődnek az ilyen kóbor csapatok látogatásai. Jönnek-mennek, elvegyülnek a bennlakók között legtöbbször észrevétlenül. Lehetetlen az ilyen primitív népesedés mozzanatait ellenőrizni, minthogy egykorú adatok nem nyújtanak róluk megfelelő tájékozást.
Arról azonban van már hiteles tudósításunk, hogy Temesvárnak első népessége, beleértve a nem német fajbelieket is, nem volt valami nagyon jámbor, szelíd és jó nevelésű népség. Különösen az élet- és vagyonbiztonság állhatott gyenge lábon. Egy 1718. évi följegyzés ugyanis arról tanuskodik, hogy abban az évben nem kevesebb, mint tizennégy akasztás fordult elő a városban.* Sok panasz volt a németek ellen is. Az adminisztráczió nem tűrhetvén kihágásaikat, 1720-ban rendeleti úton kényszeríté őket tisztességesebb életmódra (zu einem ariständigen Lebenswandel). Otthonukat elhanyagolták, még a szemetet sem tisztították el lakásaikból; házaikat nem tatarozták, kerteket ültetni nem akartak, noha a hozzávaló telket ingyen kínálta nekik az adminisztráczió. A városbírótól minduntalan megtagadták az engedelmességet, úgy hogy mindig külön kellett azt rájuk parancsolni. Adót fizetni egyáltalában nem akartak, noha a várbeli polgárság összes évi adója nem volt több 1200 frtnál és fejenként egy aranynál. A biróválasztásoknál oly garázda magaviseletet tanusítottak, hogy kénytelen volt az adminisztráczió rendreutasítani őket: „da es sehr missfällig zu vernehmen gewesen, dass sich gesammte Bürgerschaft bei der fürgewesten Wahl so ungebürlich betragen habe, welches Betragen ihnen schärfestens zu untersagen seie”.*
Preyer: id. m. 60. l.
Baróti: Adattár.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi