Az utolsó török veszedelem.

Full text search

Az utolsó török veszedelem.
S a törökök kiűzése még nem volt elég ahhoz, hogy a fejlődés ismét megindulhasson. A Jenő herczeg győzelmei még nem jelentették azt, mintha a török veszedelem ezzel el is mult volna. Az 1737–39. évi török háborúk újra próbára tették Becskerek életrevalóságát. 1738-ban a Délvidék néhány hóra ismét török kézre került, s az új telepesek menekülni voltak kénytelenek. Az első biztos hely Becskerek volt. 1738. szeptember 19-én jelenti Greiner János, a paráczi altiszttartó a temesvári kormányzóságnak, hogy a hivatalnokok onnan mind Becskerekre menekültek és engedelmet kér rá, hogy ő is oda mehessen, mert ő sincs biztonságban. (D. A. II. 24.)
A becskerekiek állandóan készen várták a törököket és bizonyos kémszolgálatot is szerveztek erre az időre; 1739 junius 16-án Kerle Antal Becskerekről figyelmeztette a pancsovai tiszttartóságot, hogy a törökök 4–500-an hét sajkán Kolumbácz felé vonultak. A várost is elérte azonban a veszedelem: 1739 augusztusában a törökök egész a községig portyáztak, egy embert agyonlőttek és csak akkor vonultak vissza, a mint azt augusztus 20-án rémülten jelentette Temesvárra a becskereki tiszttartóság. Becskerekről is sokan menekültek ekkor biztosabb vidékekre. A török veszedelem lassanként elült. Megmaradt azonban két állandó veszedelem, s a lakosoknak s Becskerek emelkedésének az egész korszakon át legnagyobb akadálya: a zilált közbiztonsági viszonyok és a pestis. Amannak a török idők alatt elvadult erkölcsök, ennek a művelődés megakadása volt az oka.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi