A szabadságharcz.

Full text search

A szabadságharcz.
Csendes mederben haladt Nagykikinda életének folyama egész 1848 tavaszáig. Mikor ugyanis a pozsonyi országgyűlés meghozta azokat a törvényeket, melyek az egész országra nézve boldogabb korszak alapjai lettek volna, egy titokzatos, ellenséges hatalom, az országban lakó összes nemzetiségeket felbújtogatta a magyarság összetörésére. Hazugságokkal, ámításokkal ingerelték fel a magyarok ellen a nemzetiségeket. Így a szerbeket is, a kiket ismét a szerb vajdaság kihasításának ábrándjával vittek bele oly helyzetbe, a melyben rájuk csak csalódás és bukás várhatott. Az izgatás góczpontja természetesen Bécsben volt. Innen uszították a szerb egyházi ügyek főkormányzóját, a karlóczai érseket is. Tőle áradtak azután szét az egész Délvidékre a gyujtogató szikrák, a melyek tüzet fogtak éspedig első sorban épen Nagykikindán.
Egykorú leírás alapján a kikindai eseményeket a következőkben ismertetjük: »1848 év husvét vasárnapján, április 23-án Karlóczáról lázító levelek érkeztek az ó-hitű községekhez, melyekben e vidék a Magyarországtól való elszakadásra felhívatik. Ugyanekkor ifjak járták be a szerb községeket, s ó-hitű testvéreiket azzal fanatizálták, hogy a magyarok őket pogányokká s zsidókká akarják tenni. Felhívták azután a népet, hogy fogjon fegyvert s foglalja el azt a földet, mely 586régóta az övé. Husvét hétfőjén, április 24-én a néplázadás ki is tört Nagykikindán. Délután 3 órakor a harangokat félreverték és a nép fegyverekkel, kaszákkal villákkal rohant a vagyonosabb lakosokra. A megrémült lakosok menekültek. A városban mindenfelé rémes jajgatások, lövések, káromkodások voltak hallhatók: »Üssétek agyon az urakat, a magyarokat és németeket«. A szerencsétlen áldozatok között voltak Csuncsits János és Iszákovits Sándor kerületi tanácsnokok, mindkettő kikindai származású szerb. Csuncsitsot megcsonkították, orrát levágták, szemeit kiszúrták, azután a holttestet egy bolt ajtajába állították, fejére fazekat téve. Iszákovits pedig a kincstári házba menekült, ott egy beteg nő szobájában akart elrejtőzni; de az üldözők megtalálták, ütötték, verték, azután mikor menekülni akart, a kert kerítése mellett összeszúrkálták s fejét bűzös ganéjba dugták. A dühöngő nép a börtönöket felnyitotta, a rabokat azokból kihozta. Ekkor megindult a rettenetes rablás, gyujtogatás. Betörtek a jobb lakásokba, azokban minden bútort összetörtek, minden írást, okmányt, értékpapirt széttéptek. Ezt tették a hivatalokban is. A városban mintegy 70 huszár volt állomáson. Ezek kivonultak ugyan a lázadók megfékezésére, de a nagy tömeg ellen tehetetlennek bizonyultak. A katonák közűl is kettő áldozatul esett. Harmadfél napig tartott a rettenetes dúlás, rablás, pusztítás. Kiss Ernő ezredes jött három ezred katonasággal; össze akarta lövetni a várost, de ettől a szándékától Karátsonyi László főispán kívánságára – s hogy ártatlanok is ne lakoljanak – el állott. A nép főfelbujtója Rádah György volt. De ő látván bujtogatásának gyümölcsét, csakhamar elszökött a városból. Ezután megérkezett gróf Csernovics Péter kir. biztos a városba s rögtönítélő bíróságot állított fel a gonosz tettesek megbüntetésére. A bíróság tagjaivá kinevezte: Sanka Lajos elnöklete alatt Váray Antal, Szávits Miklós, Parchetich Hugó, Bakálovits Szilárd bírákat. A bírák az utasítást kézhez véve, azonnal hozzáfogtak az elfogott gonosztevők kihallgatásához. Több száz egyén vett részt a szörnyű dolgok elkövetésében. A kihallgatási jegyzőkönyvekből megállapítható a lázadásnak minden részlete. A főgyilkoson kívül százakra ment a rablók száma, a kik a feltört házakból kisebb-nagyobb értékű dolgokat, tárgyakat elraboltak. A rögtönítélő bíróság a főtetteseket kötél általi halálra ítélte s az ítélet azonnal végre is hajtatott.«

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi