Begaszentgyörgy
Begaszentgyörgy
Begaszentgyörgy. A Bega-csatorna mellett fekvő nagyközség. Házainak száma 571, lakosaié 2804, a kik német- és szerbajkúak s római kath. és görög-keleti vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. A középkorban Keve vármegyéhez tartozott és a Szentgyörgyi család alapította. 1319-ben Róbert Károly király Kartaly Tamás ilyédi várnagynak és testvérének, Etelének, adományozta. E család azután Itebő, Szentgyörgy, Udvarnok, Harumdezsk és Vida helységekből álló uradalmának középponti helyéről Itebeinek írta magát. Róbert Károly király adományát Nagy Lajos 1367-ben megerősítette. 1452-ben is még az Itebei család birtoka, ebben az évben azonban a Himfiek rátörtek a helységre és azt elpusztították. A török hódoltság alatt a falu teljesen elpusztult. 1551 után, Petrovics oltalma alatt, szerbek telepedtek itt le, de nem sokáig maradhattak itt. A török hódoltság megszüntekor egyetlen ház sem maradt meg benne. A gróf Mercy-féle térképen St. Czurcz néven, lakatlan pusztaként van feltüntetve. Ezt a pusztát a kincstár egyideig Becskerek város használatára engedte át, Kenderes és Deszpotovecz-pusztákkal együtt, melyeket 1781-ig bécsi marhakereskedők vettek bérbe. 1751–60-ban a kamara a régi Szentgyörgy helyére mintegy ezer főből álló határőrvidéki katonaságot telepített le; midőn azonban híre járt, hogy a kormány a bánsági kincstári jószágok eladását és a vármegyék visszaállítását tervezi, több szerb család elköltözött Szentgyörgyről azokba a helységekbe, a melyekből 1774-ben a kiváltságos kikindai kerület alakult. A szerbek helyébe Arad vármegyéből románok telepedtek le, mivel azonban ép akkor építették a Bega-csatornát, a gyakori árvizeknek kitett lakosságot áttelepítették a régi helységtől déli irányban a vízszabályozási vonalnak egyik partosabb helyére, a hol most is áll. 1781-ben Szentgyörgy is a Kiss család földesúri hatósága alá került; a románok azonban nem tudván beletörődni a földesúri hatóságba, midőn II. József az illir Határőrvidék rendezéséhez fogott, legnagyobb részük Pancsova vidékére költözött. Helyükbe Kiss Izsákné született Lukács Katalin Bács-Bodrogból, Torontál- és Temes vármegyék egyes községeiből svábokat telepített le, a kik a visszamaradt szerbek között csak 1814-ben alakíthattak külön községet. Az új német települők hathatós pártfogót nyertek Kiss Izsák fiában, Antalban, a ki a XIX. század elején Szentgyörgyre költözött, a községet szabályozta, szépítette és 1816-ban iskolát állított fel. A római kath. templom 1815-ben épült. 1862-ben Itebei Kiss Miklós támogatásával plebánia keletkezett a községben. Midőn a Kiss család itteni birtokait eladta, a község vette meg a Kiss család kuriáját is, melyet Kiss Antal 1815 táján építtetett. A kúria kertjében még most is igen szép részletek vannak és számos régi szobor díszíti. A görögkeleti szerbek temploma 1810-től 1839-ig épült. Jelenleg Draxler Brunó dr.-nak van a határban nagyobb birtoka és úrilaka. A község lakosai Társaskört, Gazdakört, Iparoskört, Parkegyletet, Dalárdát, Szerb olvasókört, Önkéntes Tűzoltóegyesületet és községi takarékpénztárt tartanak fenn. A községben két műmalom is van, az egyik Hajduska Lászlóé; a másik Beierlein és társaié, valamint egy gőztéglagyár Molnár és Hermann tulajdonában. A közcégnek félmilliót meghaladó 24törzsvagyona van, melynek összegyűjtése jórészt Schiller Lipót volt községi jegyző érdeme; ő eszközölte ki azt is, hogy a felosztott uradalom a község lakosainak birtokába kerülhessen. A dűlőnevek közűl említést érdemel Stara Szelo, a hol a Bega csatorna építése előtt a község állott. A községhez tartozik: László-tanya, Ujorgován, mely eddig Draxler-puszta néven volt ismeretes.
