Csóka.
Csóka.
Csóka. A Tisza mentén fekvő nagyközség. Házainak száma 599, lakosaié 4.700, a kik nagyobb részben magyarok és szerbajkúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Nevének régi alakja Csaka, mely Borovszky szerint alighanem személynév s később alakult át Csókává. A Csanád nemzetség ősi birtokai 37közé tartozott. 1247-ben Kelemenös bán fiáé, Pongrácz ispáné volt. Az 1256. évi birtokosztály alkalmával a Kelemenösfiak kapták halastavaival együtt. Pongrácz ispán fia Tamás bírta 1280-ban is, midőn a rabló kunok felégették, mely eset után hosszabb időn át pusztán maradt. Róbert Károly király uralkodásának kezdetén elvette e birtokot a Csanád nemzetségtől és csak 1321-ben adta vissza Csanád prépost közbenjárására. Az 1337. évi osztály alkalmával, a helység mező felőli része a Telegdyeknek, a Tisza felőli része pedig a Makófalvi családnak jutott. E két család azután újra betelepítette a helységet. 1469-ben Sövényházi Albert deák özvegye, Telegdy Lőrincz özvegye és Serjéni Orros László szerepelnek csókai birtokosokként. 1508 május 22-én Telegdy István itteni birtokaira új adománylevelet eszközölt ki. A XVI. század eső felében még a népesebb helyek között foglalt helyet, mert Oláh Miklós 1536-ban írt munkájában is érdemesnek tartja róla megemlékezni. Temesvár bukása után csakhamar pusztulásnak indult, régi földesurai s jobbágyaik elmenekültek és helyükbe ráczok telepedtek. Az 1557–58. évi török defterek már csak 13 lakost találtak benne. 1561-ben Nádasdi Tamás nádor, a hűtlenségbe esett Telegdy Mihály itteni birtokait, Kerecsényi Lászlónak adományozta, míg a Makó család utolsó fisarja: László, 1563-ban kelt végrendeletében, itteni birtokait nővérének, Ilonának s fiának, Szokoli Györgynek hagyományozta. 1564-ben még 5 1/2 portát vett fel itt a királyi adórovó, de Gyula eleste után teljesen a törökök hatalmába került s pusztulásnak indult. 1582-ben csak négy rácz pásztor élt benne. A zentai diadal után ujból rácz pásztorok telepedtek le a régi faluhelyére. 1717-ben már 40 ily pásztor lakott benne. 1768-ban II. József császár délmagyarországi körútjában Nagykikindáról Csókára jött s innen a zentai csatatér megtekintésére ment. 1779-ben Torontál vármegyébe kebelezték. Mikor Bécsben a kincstári javak eladását határozták el, Csókát Marczibányi Lőrincz vette meg árverésen, a ki ide 1782-ben magyarokat telepített, majd 1797-ben kieszközölte azt is, hogy a helység mezővárosi kiváltságokat kapjon. 1801 szeptember 19-én a helység országos vásárok tartására nyert szabadalmat. 1800-ban a Dunántulról több magyar család, 1806-ban Liptó, Gömör és Trencsén vármegyékből tótok telepedtek itt le. A szerbeknek 1773 óta templomuk és iskolájuk is volt itt. A róm. katholikusok számára Marczibányi Lőrincz 1785-ben itt káplánságot szervezett, mely 1808-ban plebániává alakult át. A templom 1803–1809 között épült, a Marczibányi család áldozatkészségéből. Marczibányi Lőrincz a templomot sok értékes egyházi edénynyel és képpel látta el, melyeket a II. József császár uralkodása alatt eltörölt kolostorok készleteinek elárverezése alkalmával vásárolt össze. Ezeknek egy része azonban a szerbek 1849-iki támadása alkalmával tönkre ment. 1830-ban kolera pusztított a helységben és 141-en haltak el benne. 1836-ban ismét fellépett a kolera. 1849-ben a szerbek sok kárt tettek a magyar ajkú lakosok vagyonában s a r. kath. plebánia anyakönyveinek egy részét is elpusztították. 1849 nyarán ismét kolera dúlt a községben. A helység utolsó földesura Marczibányi Lőrincz volt, ki itt kastélyt is kezdett építtetni. 1868-ban a Marczibányi-birtokokat Barber Ágoston és Klusemann kőbányai serfőzők vették meg; később Sváb Károly birtokába került, ki a félbenmaradt kastélyt befejezte. Ez most Lederer Arturé és Károlyé, a kik egyszersmind a község legnagyobb birtokosai is, a kiknek itt híres gazdaságuk is van. A lakosok önkéntes tűzoltó egyesületet és hitelszövetkezetet tartanak fenn. A községhez tartozik Árenda-major, Erzsébet-telep, Lőrincz-telep, Réti-major, továbbá Bolgár-telep, Maczahunka-major, Sörház-major, Széki-major, Új-major. A község határában feküdt a középkorban Kingert falu, mely a Csanád nemzetség ősi birtokai közé tartozott. Az 1360-ban végbement osztozkodás alkalmával Pongrácz fiai Tamás érsek és öcscse Kelemen mester kapják. A helység a XV. században a Kelemen maradékainak, a Telegdyeknek birtokában volt. Ezeknek egyike Telegdy András 1495 február 28-án a többi birtokaival együtt Bodófalvi Ferencz deáknak zálogosította el. A XVI. században már nincs adatunk róla. E helység határában feküdt még Kiszenta is, mely a zentai rév tiszabalparti kikötője körül keletkezett. E kis falut 1247-ben a Csanád nembeli Pongrácz ispán bírta; utána maradékai: a Telegdyek örökölték. 1495-ben Telegdy Andrásnak volt itt része. E határban feküdt még Baromlak falu is, mely 1247-ben Kelemenös bán fiáé Pongrácz ispáné. 1280-ban a kunok felprédálták. A mai Lőrinczfalva kertésztelep helyén a középkorban Tarján falu feküdt, mely a Csanád nemzetség birtoka volt. Az 1256. évi nemzetségi osztály alkalmával a Kelemenösfiaké lett. Róbert Károly király uralkodásának kezdetén elvette a helységet a Kelemenösfiak utódaitól, a Telegdyektől s csak 1321-ben 38kapták ismét vissza. A XV. században már nincs adatunk e helységről. Puszta maradt s ettől kezdve Csóka sorsában osztozott Lőrinczfalva-puszta, mely 1854-ben települt, nevét Marczibányi Lőrincztől vette. A községtől éjszak-nyugatra, a Tisza közelében feküdt Imretelek, mely a XIX. század hetvenes éveiben pusztult el. A község határa, különösen a Kremenyák nevű rész, gazdag őskori leletekben.
Csóka. – Lederer Arthur kastélya.
