Ecsehida.
Ecsehida.
Ecsehida. Azelőtt Román-Écska. A Bega mentén fekvő kisközség. Házainak száma 508, lakosaié 3.188, a kik vegyesen román és szerbajkúak és görög-keleti vallásúak. Postája, távírója és vasútállomása helyben van. A középkori Ecsehida, melyről az 1439–1441. évekből kelt oklevelek emlékeznek meg, a mai Ecsehida közelében fekhetett. E helység vám- és révhely is volt. Az 1440–1441. évi oklevelek Becse várának tartozékai között sorolják fel. Innen származik az Ecsehidai Bírósi család, melynek egyik tagja Balázs, torontáli királyi emberként szerepel. A község túlélte a török hódoltságot. Az 1717. évi összeírás alkalmával 20 lakott házát vették fel. A Mercy-féle térképen Eczka alakban a becskereki kerületben, a lakott helyek között találjuk. 1767-ben, Mária Terézia királynő rendeletére, marosmenti oláhokat telepítettek ide. 1788-ban, az orosz-török háború kitörésekor, a Szerbiából és Boszniából menekülő családok közűl kilencz nyert itt elhelyezést. 1781-ben a helységnek azt a részét, melyből később Écska lett s mely eddig a kincstáré volt, árverés útján Lázár Lukács bérlő vette meg. 1838-ban Lázár Zsigmond tábornok volt a helység földesura. 1833-ban 60 háza égett le. Az 1848–49-iki szabadságharcz alatt a szerb felkelők, Parlaszról jövet, átvonultak a községen, de összeütközés nem történt. 1876-ban, 1894-ben és 1910-ben kolera pusztított a lakosok között. A szerbek temploma 1711-ben, a románoké 1856-ban épült. A lakosok takarék- és hitelszövetkezetet tartanak fenn. »Agricola« néven. Ide tartozik a Despotovacz nevű dűlő, mely a nagybecskereki hasonnevű dűlő folytatása. A hagyomány szerint a hódoltság alatt a terület Despotov Aga tulajdona volt. Itt van még az Alt-Ecska nevű dűlő is, a hol állítólag a régi Ecsehida község feküdt.
