Iloncz.
Iloncz.
Iloncz. Azelőtt Iláncsa. Az alibunár–szécsányi vasútvonal mentén fekvő nagyközség. Házainak száma: 645, lakosaié 3217, a kik nagyrészben szerbajkúak és túlnyomóan görög-keleti vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. E helység már a középkorban fennállott. 1385-ben már egyházas hely volt és ekkor Keve vármegyéhez tartozott. A hódoltság alatt a szerbek szállották meg. Az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen is Ilonza néven, a lakott helyek között találjuk. 1767–69-ben Steinlein és Koszta mérnökök a helységet környező mocsár alsó részét átvágták s Szent-Mihály (Végszentmihály) felé egészen Alibunárig erős töltésekkel övezték körül. 1768–73-ban, a német-bánsági Határőrvidék szervezésekor, a Határőrvidékhez csatolták, a mikor a 12. számú német-bánsági határőrezred egyik századának székhelyévé lett s az maradt egész 1872-ig. A Határőrvidék feloszlatása után Torontál vármegyébe kebelezték. 1848 október 13-án a helység határában véres harcz volt az Arány százados vezérlete alatt álló nemzetőrök és a szerb felkelők között, mely az utóbbiak vereségével végződött. A szerbek 30 halott hátrahagyásával megfutamodtak. A jelenlegi görög-keleti templom 1793-ban épült, a régi templom helyét emlékkereszt jelöli. 1888-ban a Terézia-csatorna kiöntött s a határ fele részét elárasztotta. Jelenleg Nikolics Anna örököseinek van itt nagyobb birtokuk. A határban, a község közelében 1812-ben egy forrás támadt, melynek a szerbek különös gyógyerőt tulajdonítanak, a miért föléje épületet emeltek. A községhez tartozik Nikolics-tanya, Oka-tanya és Rusz-tanya.
