Nagybikács.
Nagybikács.
Nagybikács. A nagykikindai járásban fekvő kisközség. Házainak száma 70, lakosaié 406; közülük 154-en magyarok, 239-en németajkúak s túlnyomóan római katholikus vallásúak. Postája Basahid, távírója és vasúti állomása Karlova. A középkorban is már Bikács néven említik az oklevelek. A XIV. században a Gyertyánosi Chep és a Bikácsi Chep családok osztozkodtak rajta. 1406-ban Kajándi Pál özvegye Katalin zálogba bírta a Gyertyánosiak itteni birtokrészeit. 1422-ben a Bikácsi családé. 1442-ben a Gyertyánosi Csépi (Csep) család szerepel egyik földesuraként. Az 1440–1450. években egy Bikácsi Gyeke család is szerepel Torontál vármegyében, mely előneve után ítélve, itt szintén birtokos lehetett. 1561–64-ben Kerecsényi László gyulai várnagy és Olcsárovics Demeter kapitány voltak a földesurai. A török hódoltság alatt elpusztult, de az 1761. évi térkép szerint már ismét lakott hely volt. 1804-ben Karátsonyi Lázár 40 magyar családot telepített ide. Azóta a községet, az alapító emlékére, a közhasználatban Karátsonyi-falvának is nevezik. 1816-ban árvíz pusztított a helységben. Karátsonyi Lázár az 1817–18. években ismét benépesítette 60 magyar és német családdal. 1838-ban Karátsonyi Lajos volt a helység földesura, később pedig Karátsonyi Guidó. A lakosok egyrésze 1891-ben Felsőmuzslyára költözött.
