Varkocs Tamás.
Varkocs Tamás.
Időközben György barát az eseményekről értesülve, Csanád felmentésére Varkocs Tamást küldte.
Varkocs megvárván a budai basa elvonulását, éjjel-nappal tartó menetelés után, a legnagyobb csendben érkezett Csanád alá; itt alkalmas embereket választott ki, hogy hírül adják Perusicsnak megérkezését.
Már késő este volt, midőn Varkocs kémei belopózván a ráczok táborába, mindent kifürkésztek s hírül hozták, hogy a ráczok nem is sejtik a segítőcsapat megérkezését. Varkocs ekkor még virradat előtt felállította hadait s hajnali négy órakor három oldalról rátámadt a ráczok táborára. E közben Pertusics a várból kirohanást intézett, miáltal a ráczok két tüz közé szorultak. A küzdelem csakhamar vad mészárlássá fajult. Varkocs hadai 200 ráczot és oláht mészároltak le s 4000-et elfogtak. Varkocs ezután Egrest és Oroszlámost, Petrovics Péter birtokait foglalta el, s a temesi főispán birtokait egész Temesvárig elpusztította.
Varkocs ezzel eleget vélt tenni kötelességének, visszavonult a Fehér-Körös mellékére, miáltal a Maros völgyét védtelenül hagyta. Ezt felhasználva az Arad körül visszamaradt török csapatok, Csanádot vissza akarták foglalni, de mivel az idő már őszre járt, e tervükkel felhagytak. (Borovszky S. I. 181–183.)
Izabella királyné fondorlatai következtében 1551. márczius első napjaiban a szultán követet küldött Erdélybe, s megparancsolta a rendeknek, hogy a királyné fiát azonnal koronázzák meg, Becse és Becskerek várát pedig bocsássák át a töröknek. A királyné e rendelet végrehajtására gyülést hirdetett, Petrovics pedig a délmagyarországi nemességet hívta Temesvárra. György barát azonban 1551 kora tavaszán zsoldos csapatokat küldött Petrovics jószágainak elpusztítására; ezek azután Egrest, Oroszlámost stb. felégették, mire Petrovics kénytelen volt a pusztítók ellen indulni s így a temesvári gyűlést nem tarthatta meg. Csanád várának parancsnokává pedig Nagy Pétert nevezte ki.
Az év május havában György barát arról értesülvén, hogy Petrovics Erdélybe szándékozik betörni, meghagyta a csanádi őrségnek, hogy ennek megakadályozására minden lehetőt kövessenek el.
A mint Petrovics ráczjai megindultak, a csanádi őrség utánuk ment s visszatérésre kényszeríté őket. Petrovics e kudarcz miatti haragjában elhatározta, hogy Csanádot kézre keríti. György barát erről értesülvén, Török Jánost, a héttoronyba zárt Török Bálint fiát és Palatics Jánost bízta meg, hogy ez esetben a Csanádiak segítségére siessenek.
Petrovics május végén csakugyan kísérletet tett Csanád elfoglalására. Junius 393elején már Szent-Péterig nyomult előre, a hol tábort ütött. Ekkorra azonban György barátnak sikerült lzabellát rávenni, hogy Erdély és a magyar részek birtokáról lemondjon, Izabella julius 19-én aláírta a szerződést, melybe Petrovics is belenyugodott és ő is átadta a birtokában volt várakat, közöttük Becskereket is, melyekért kárpótlásul a munkácsi uradalmat kapta.
