Kivándorlások a kikindai kerületből.
Kivándorlások a kikindai kerületből.
Az 1775–1778. években nagy népesedési mozgalom folyt le a Nagykikindai szerb kerületben. A kiváltságolt falvak elégedetlen lakossága visszakívánkozott a jobban megszokott katonai állapotba és éppen a szervezésben levő dunai Határőrvidékre vándorolt ki. Nagykikindáról 201, Kiskikindáról 4, Kereszturról 5, Mokrinból 9, Karlováról 44, Melenczéről 115, Kumánról 36, Tarrasról (Tiszatarros) 20, Vrányováról 26 család vándorolt ki, Botos község pedig 460 családjával egészen a katonai Határőrvidékhez csatlakozott.
A kiskikindaiakat, a kik a mai Lovrinban laktak, a kincstár a mai Basa-hidjára telepítette át, Lovrint pedig 1777 ápr. 14-én bolgárok szállották meg. Bassahidján 1778-ban már 111 ház volt felépítve. A katonai Határőrvidékre kivándorolt szerbek házhelyeit és házait újabb szerb telepítvényesek foglalták el, a kik leginkább a Maroson inneni vidékről a tisza-marosmenti határőrségi falvakból jöttek, hol a marosi Határőrvidéknek 1752-ben történt feloszlatása után visszamaradtak.
A marosmenti falvakban lakó volt határőrök, a kik Torontál vármegyének küszöbön álló visszaállítása következtében menekülni akartak a rájok háruló vármegyei és földesúri kötelékek alól, készséggel tettek eleget a nagykikindai tanács felhívásának, hogy azok helyébe telepedjenek, a kik a dunai Határőrvidékre költöztek. A jelentkezőket a kikindai tanács mind felvette. E bevándorlás következtében a kikindai kerület lakossága jelentékenyen megszaporodott. Nagykikindán azonban a szerbeken kívül már a XVIII. század közepén laktak más nemzetiségű katholikusok is, a kikhez 1760 óta a temesvári ferenczrendűek küldöttek helyi lelkipásztorokat. A nagykikindai katholikusok a plebánia legrégibb anyakönyveinek tanúsága szerint, Nyitráról, Csongrád vármegyéből, Szegedről, Komáromból, Fejérmegyéből, Erdélyből, Kecskemétről, Nagyváradról, Makóról, Bécsből és Bajorországból származtak. (Szentkláray Jenő i. m. I. 266–272, Bőhm Lénárt i. m. II . 101–113.)
