Az éhinség. 1882.
Az éhinség. 1882.
A belvizek mult évi pusztítása 1882-ben még inkább éreztette hatását. A vármegye a fölvett 350.000 forintos inségkölcsönből 334.693 forint 13 krt osztott szét a községek között. De ez még nem volt elég. A törvényhatóság föliratilag fordult a kormányhoz, a mely különböző részletekben összesen 49.000 forintot utalványozott ki s ebből 42.430 forint 40 krajczárt fordítottak az inségesek élelmezésére. Az inség a bánlaki járásban volt a legnagyobb s ezenkívül még a zsombolyai, nagykikindai, törökbecsei, antalfalvai, alibunári, központi, módosi, csenei, párdányi és törökkanizsai járásokat sújtotta. Az uralkodó magánpénztárából 10.000 forintot adományozott, a mit a vármegye föliratilag köszönt meg. Ezt is kiosztották; valamint azt a 2501 forint 61 krajczárt is, a mi magánosok, községek és társulatok gyűjtéséből folyt be. Magyar és Németczernya községeket gróf Csekonics Endre élelmezte. Mivel az éhinséget előidéző belvizek szabályozását a közmunka- és közlekedési miniszter erélyesen fölkarolta, a vármegye föliratilag fejezte ki köszönetét s egyben kérte az állam anyagi támogatásának biztosítását is.
