Berzava.
Berzava.
A Berzava folyót, mely leginkább Temes vármegyében okozott károkat, már 1745-ben kezdték csatorna-ásásokkal rendezni, még pedig egyelőre két különálló rendszerben, melyek egyike a Berzava vizeinek, másika pedig az alibunári, ilonczi, verseczi mocsarak levezetését vette czélba, mely mocsarak a Berzavának kiöntéseiből is táplálkoztak.
Első sorban az 1745-ben megindított csatornaásást végezték be 1764-ben Kanakig, honnét a Berzava még régi ágyában folyva, Bóka fölött ömlött a Temesbe. Azután 1762-től 1769-ig megásták az úgynevezett Terézia-csatornát is, a Temesből, Bótostól kiindulva, Kismargita érintésével, az alibunári mocsár széléig, Szentjánosig. E csatorna eredetileg csakis mocsár-lecsapolásokra volt szánva. Mivel azonban a két csatorna-rendszer külön működése nem volt kielégítő, később megásták az összekötő csatornát is, Kanaktól Kismargitiáig és ez által mind a két rendszernek az árvize Kismargitán alul egy közös mederbe egyesíttetvén, a Berzavára nézve azzal az előnynyel járt, hogy azt a Temesnek közel egy méterrel alacsonyabb pontjához, tehát kedvezőbb eséssel lehetett levezetni.
De a csatorna-ásás még nem volt elegendő az ármentesítésre, mert megmaradt még az a veszedelem, hogy a Berzava töltéseit évenként áthágó árvíz, 177jobbról a Birda, balról a Rojga, ezeken szétterülve, károkat okozott s csak kerülő utakon került egy része Surjánnál a Temesbe, a többi pedig megrekedt az alibunári mocsárban. De idők folytán a csatornákat is elhanyagolták, a magánbirtokosok pedig, a kik az 1850-es években védtársulattá alakultak, nem győzték a nagyméretű javítások költségeit és tíz év multán felhagytak vállalatukkal.
Ezen a helyzeten a Temes-begavölgyi Ármentesítő Társulat akként javított, hogy a Berzava folyónak csatornázott ágyát Dentától, kezdve egész Bótosig 45 km. hosszban kibővítette és ezzel a vízfolyás élénkségét visszaállította, továbbá a töltéseket részben belebbezte, részben pedig megerősítette és magasította. Azok a hátrányok, a melyek a legalsó szakasznál a Berzava és az alibunári mocsár vizeinek közös befogadásából származtak, továbbra is megmaradtak és ezek ellen az orvoslás maguknál az alibunári vizeknél van alkalmazva.
A Lankák és Óbirda neve alatt számos kisebb vízerek értendők, a melyek a Poganis és Berzava közé eső területen Temes vármegyében csak a helyi csapadékot gyűjtötték, de egyszersmind arra is szolgáltak, hogy a Temesbe visszavezessék azokat az árvizeket, a melyek fennebb a baloldalon a Temesből, jobboldalon pedig a Berzavából kiömlöttek. E vizek Óbirda név alatt egyesülve, Surjánnál öntötték vizeiket a Temesbe. Ezeket a vizeket a társulat két főmederbe gyűjtötte és egyikét a Surjáni zsilipnél, a Berzavához közelebb eső másikat pedig Bóka alatt vezeti a Temesbe.
