Bunántúli színi szövetkezet.
Bunántúli színi szövetkezet.
Azon vármegyék között, a melyek nemcsak megmentették a színészetet az elpusztulástól, hanem meleg érdeklődésük és pártfogásuk által a magyar színészet ügyét lassankint diadalra is juttatták, találjuk Vasvármegyét is. E vármegye nemcsak anyagilag segítette már elejétől fogva a színügyet (a pesti állandó színház építéséhez 768 frttal, a balatonfüredihez később 1000 frttal járult), hanem a magyar színészetnek ezen szomorú, viszontagságos idejében egy jó gondolattal akart a magyar színjáték ügyén lendíteni azáltal, hogy felvetette a vidéki színi kerületek alakításának eszméjét. E czélból felszólította a szomszédos Zala, Veszprém, Győr, Somogy és Sopronmegyéket egy színi szövetkezet alapítására, melynek czélja volna, hogy az ezen vármegyék területén működő színtársulatot közösen, minden anyagi és szellemi eszközökkel gyámolítaná.
Bár a megyének e nemes törekvése egyelőre nem vezetett a kívánt czélhoz, de Vasvármegye hű maradt az eszméhez és Kilényinek játszó-társaságát, a mely 1824-ben Szombathelyen és Kőszegen ismét előadásokat tartott; nemcsak anyagilag segélyezte, hanem a megyéből való távoztakor Komáromvármegyének is, a hova a társulat innen költözött, melegen pártfogásába ajánlotta.
KŐSZEGHI KÁROLY. Eredeti fénykép.
Nagyobb lendületet vett a színi szövetkezet eszméje akkor, midőn Komlóssy Ferencz a fehérvári társulat igazgatója, 1828-ban Szombathelyre jött. Komlóssy és Tóth István társasága Vasvármegye több városában akart előadásokat tartani és azért a társigazgatók vállalkozásuk támogatására a megyéhez folyamodtak és egyszersmind kérelmet intéztek Vasvármegye karaihoz és rendeihez, hogy engedtessék meg nekik a „Vasmegyei színjátszótársaság” czím használata.
