Rákosi Jenő.
Rákosi Jenő.
Rákosi Jenő. Szül. 1842. nov. 12-én, Acsádon. Iskoláit Kőszegen és Sopronban végezte, hol barátaival az addigi német önképzőkör helyébe, magyar önképzőkört alapított. Családja időközben elszegényedvén, kénytelen volt a tanulással felhagyni és Lengyeltótiba ment, hol Perlaki József gyermekeinek nevelője és gazdasági gyakornok lett, majd 1860-ban Öreglakra, Jankovich József birtokára ment irnoknak.
Költői tehetsége korán megnyilatkozott. Már mint nevelő is irt kisebb szindarabokat műkedvelők számára és már ekkor nagy tervek foglalkoztatták elméjét. Azért csakhamar felhagyott a gazdálkodással és Pestre jött, hol érettségit tett és jogot hallgatott.
Ezen időben kezdett dolgozni Aesopus-án és szorgalmasan tanulmányozta az angol irodalmat, főleg Shakespearet. Aesopusa 1866-ban a Nemzeti Színházban nagy sikert aratván, Kemény Zsigmond meghívta őt a „Pesti Napló”-hoz, hol kezdetben a „Bécsi dolgok” czímű rovatot vezette, majd vezérczikkeket irt. Tevékeny részt vett a „Borsszem Jankó” alapításában is és jóízű humorral fűszerezett dolgozataival nagyban hozzájárult ahoz, hogy e folyóirat a közönségnek kedvencz lapja lett. A Kisfaludy-társaságban „Szép Ilonka” cz. drámai költeményével foglalta el székét.
1869–75-ig a „Reform”-ot szerkesztette, a mikor is a Népszínháznak, a 339melynek létesítése körül rendkivüli érdemei vannak, első igazgatójáúl választatott. E minőségben majdnem emberi erőt meghaladó munkásságot és buzgalmat fejtett ki. A népszinháznak társulatot szervezett, repertoárt teremtett és megalapította annak jövőjét. E hivatalát 1881-ig viselte, a mikor Csukásival megalapította a „Budapesti Hirlap”-ot, a melynek irányát ő szabta meg és a mely máig is a nemzeti eszmének leghívebb kifejezője és hírlapjaink között kiváló szerepet játszik.
1892-ben az Akadémia levelező-tagjául választotta, 1896-ban pedig érdemei elismeréséül „mindszenti” előnévvel a magyar nemességet kapta.
1896-ban megindította az „Esti Ujság”-ot.
Rákosi egyike a jelenkor legnagyobb publiczistáinak és legkedveltebb drámairóinak. Mint hirlapíró, a nemzeti eszmének legigazibb képviselője s legfáradhatlanabb bajnoka és mint szinházi igazgatót is ez az eszme vezette s sikerült is neki jó magyar előadásokkal a német színház közönségét elhódítani. A hirlapirás terén egész hirlapirói gárdát nevelt és mindenkor meleg pártfogója és buzdítója az igazi fiatal tehetségnek.
Mint drámairó is uj iránynak úttörője lett. Aesopusa még ma is megtartotta vonzó erejét, kaczagtató frisseségét. A Szigligetinek színi hatásra, népszerűségre és csakis az érdekességre törekvő drámái ellenében, ő a költői hatásnak, a képzelet szabadságának, a ragyogó költői fantáziának szószólója. Szigligeti dialógusait nála lendületes dikczió váltja fel. Kerül egyáltalában minden régi sablont és mintegy keresni látszik a merész, mély lélektani feladatokat. Számos drámái közül kitűnnek: „Szerelmi iskolája”, „Endre és Johanna”, „Királynék harcza”, „Az ezredév története”, mely utóbbit az 1896. évi ezredéves ünnep alkalmára irta. Népszínművei: „Ripacsos Pista dolmánya”, „Éjjel az erdőn” és különösen „Magdolna” (paraszt tragédia) szép sikerrel adatnak ma is a Népszínházban, valamint több operettje is: a „Tempefői”, „Titilla hadnagy” stb. annak idején számos telt házat csinált. Lefordította Aischylos Perzsáit és Shakespeare négy darabját. Van egy esztetikai munkája is a „Tragikumról”.
RÁKOSI JENŐ. Eredeti fénykép.
