Szelestey László.
Szelestey László.
Szelestey László. Szül. Urai-Ujfaluban, 1821. szept. 14-én. Iskoláit Kőszegen, Sopronban, Szombathelyen és Győrött végezte és 1844-ben ügyvédi oklevelet szerzett, de teljesen az irodalomnak és a közéletnek szentelte tevékenységét. Első költeménye 1848-ban jelent meg a „Társalkodó”-ban, melyet azután több követett. 1855-ben Budapestre költözött és megindította a „Szépirodalmi Közlöny” cz. lapot, mely az akkori fiatal költők eszméinek orgánuma volt. 1861-ben Vasmegye főjegyzője, majd orsz. képviselő lett. Meghalt 1875-ben.
SZELESTEY LÁSZLÓ. A Gerlits Sándor tulajdonában levő eredeti után.
Szelestey 1841-ben megjelent Érzelem virágok versei még Császár édeskés, olvadozó nyelvén vannak írva, de már 1852-ben megjelent Összes költeményei-n Vörösmarty szónokias és Petőfi hazafias verseinek befolyása látszik. 1853-ban a Kemenesi czimbalmot, 1854-ben a Falu pacsirtáját adja ki, melyekben már a palóczkodó Lisznyai követője. 1856-ban Tündér világ cz. alatt ujabb költeményei jelentek meg és egy Hunyady Mátyás cz. hőskölteményen dolgozott, míg 1859-ben a Pásztorórákat adta ki. Ezen műveiível már inkább a leiró és elbeszélő költészet terére lép. 1864-ben, az Almássy mozgalomban való részvéte miatt, fogságot szenvedett, a melynek emlékeit A rab álmai cz. költeményeiben irta meg. Egyes költeményei, mint a „Balatonon jár a hajó” „Ez az én szeretőm, ez a csinos barna” „Ez az ucza végig sáros”, stb. még ma is élnek a nép ajkán.
