Jaáki templom.
Jaáki templom.
Itt van a világhírű jaáki templom, melynek hires portáléja 46építészeti remekmű. A jaáki bazilika nemcsak Vasvármegyének, hanem egész Magyarországnak is legnevezetesebb magyar-román építészeti emléke s a késői román vagy átmeneti stil mintaképe. Keletkezési idejére nézve közelebbi adataink nincsenek; a XIII. század első tizedeiben kezdhették építeni és Omodé győri püspök szentelte fel 1256-ban. További sorsáról csak annyit tudunk, hogy V. László 1457-ben a kegyúri jogokat Ellerbach Bertoldnak adományozta. A török időkben tűzvész által majdnem egészen elpusztúlt. A török uralom letűnte után még hosszú ideig hirdette annak iszonyatos emlékét, mig végre 1745-ben Erdődy Gábor gróf jaáki apát ujra helyre nem állíttatta. A templom főbejáratának ornamentális és figurális – az Atyaistent, Krisztust és az apostolokat, Mária és Sámsont ábrázoló – diszítése gazdagságában bámulatos. Mint ismeretes, ez szolgált a zágrábi templom főbejáratának mintaképűl. A templomot 1781-ig czinterem vette körül. Az átellenében levő Szt.-Jakab kápolna a kuruczvilágban sokat szenvedett, kőfala ujabb keletű, a kapu 1663-ban épült.
A hosszhajót négy pillérpár osztja el három hajóra, hiányzik a kereszthajó; de a félkörű apsis előtt hoszszentélyt látunk; a főapsisnak s minden apsidiolnak három ablaka van. A középhajó aránya megfelel a csúcsíves stílnek, ámbár itt mindenütt csak körívvel találkozunk. Sem a fő, sem az északi mellékhajónak nincs ablaka. Pompásnak mondható a templom keleti homlokzata, dúsan diszített három apsis félkörével. A középső nem emelkedik ugyan a főhajó magasságáig, hanem mégis sokkal magasabb a két mellékhajó absidiolainál. Az apsisnak felső osztályába van törve a szentélynek három ablaka. Első helyen nevezetes két majomféle alak, melyek egyike emberfőt tart előlábai közt, a mi jelképes értelmű s az a gonosznak az ember fölött való erejét jelenti. A keretelés igen gazdag és soktaguságával összeszorítja az ablak tulajdonképeni űrét. Az egész ablak két külső faloszloppal van összefogva, melyek három gyomkövön emelkedő lóherivecskét foglalnak maguk közt, végre ezek fölött következik a gazdag koronapárkányzat. A templomnak hosszoldalai is diszesen vannak mezőkre osztva, a keleti homlokzatához hasonló faloszlopokkal.
A nyugati homlokzat díszes volta megfelel a keletiének. A templom igen tömör ikertornya közt, nevezetesen kiszökik a főkapura, melyet sok tekintetben összehasonlithatunk a bécsi Szt.-István székesegyház óriási kapuzatával. Az ikertorony négy osztályra van osztva, az osztályok főrészei félköríves fries-párkányzattal elválasztva; az alsó emeleten csak résféle szük ablak töri át a tömör falat, a második emeleten keskenynyilású rózsa; a harmadik és negyedik emeleten oszlopkával két részre osztott keskeny ablak.
Legdúsabb minden tekintetben a nagy kapuja, (mintául szolgált az ezredéves kiállítás kápolnája kapujának a történelmi osztályban) melynek mestere szemmel láthatólag igyekezett a nehezebb modorról a könnyebbre átmenni. A kapubélletet minden oldalán hat oszlop képezi, melynek külseje fantasztikus négy lábon emelkedik, töve díszes, de a legközelebbi párnak töve ismét sima. Az oszlopfejek fölött az ó keresztény épitészetben szokásos, elkorcsosodott nehézkes rakoványt látjuk, melyet az erős ívezet tartására szükségesnek véltek. Az egyenes zárású osztatlan ajtó fölötti félkör-mezőben, mandorlában, melyet két angyal tart, megjelenik az áldást osztó Krisztusnak mellképe. Magának a kapuzatnak ívezete részben félkörü, részben igen tompa csúcsívű. A kapu ívezete fölött épszögü orom van; ennek és az ívezetnek hegye közt kettős kis ablakot látunk s ezalatt tizenegy fülkét. A legfelsőben áll Krisztus, tőle jobbra-balra tiz apostol; a tizenegyedik és tizenkettedik a kis hely miatt a két toronyba mélyesztett fülkébe jutott.
