Csarab, fenyvesbogyó, pirola.
Csarab, fenyvesbogyó, pirola.
Ez alatt a csarab vagyis Calluna (régen Erica), a Vaccinium Myrtillus (fekete fenyvesbogyó) és Pirolák (kivált a P. rotundifolia) töméntelenségével benőtt nagy területeket értjük. A fenyvesbogyó (oláh szóval áfonya, szlávul boronica) meg a Pirola, rendesen az erdők talaján sereglik össze. Az ericetum ezen kívül a száraz kavicsos mezőn, dombon és legelőn is, s itt nem ritkán az ölyv-haraszt (Pteris) mezőivel váltakozik vagy vele keveredik; fellép a gesztenyésben, de uralkodik a nyíresben és fenyvesben is. Leggyakoribb az éjszaki lejtőn, még a sovány kavicstalajon, de másutt is oly gyakori, hogy kevés vagy talán egy növény se borít el nagyobb területet Vasmegyében, mint a czipruslevelű és szép ametisztszinű, szalmavirágú, csarab.
Ez a nevezetes formáczió hazánkban az észak- és középnémet ericetumot képviseli, de hazánkban az Ericák fogytán, a Calluna egymagában nem bír oly változatosságot teremteni, mint a baltvidéki Erikák nagyobb száma. Csarabos mezőink növényzete általában kevés, többnyire olyan, a mely sovány talajjal is megelégszik.
