Első hadjárat Frigyes ellen.
Első hadjárat Frigyes ellen.
Frigyes látván, hogy Magyarország megszerzése még sem megy oly könnyen, hadai szervezéséhez fogott.
Még február 24-én utasította a soproniakat, hogy katonákat küldjenek Kőszegre, a mihez az Ausztriából jött hadak csatlakozván, mintegy 5000 főnyi sereget bocsájtott Gravenecker Ulrik vezérlete alatt a felkelők rendelkezésére.
Ujlaki Miklós, felső-magyarországi pusztításaiból visszatérve, Kőszegen át 3000 lovas (közte 1500 vértes) és 4 csapat gyalogosból álló hadával Szombathelyre vonúlt és, mialatt ezen, a királyhoz hű maradt, várost elpusztította, értesült, hogy Gravenacker Ulrik már a Rábáig nyomult előre. Sietve utána ment és Körmendnél el is érte. A többi felkelők is itt csatlakoztak a fősereghez, a mit annál akadálytalanabbul tehettek, mert Vasmegye éjszaki része úgyis Frigyes hatalmában volt. Nagy Simon ezalatt csapataival, útközben az elszakadt falukat elégetve, Vasmegyébe érkezett. Arra a hírre, hogy Ujlaki már Körmendnél táboroz, gyors mozdulattal elérte a Rába folyó jobb partját, Rozgonyi Miklóssal tábort üttetett (április 6) és az itt felbukkanó felkelő csapatokkal oly közeli érintkezésbe jött, hogy az összeütközés elkerülhetetlenné vált.
MÁTYÁS KIRÁLY PECSÉTJE. A n. muzeumból.
Másnap, április 7-én a felkelők csatarendbe állíttották seregeiket. Ujlaki 189a jobb szárnyon három ezer lovassal és négy csapat gyalogossal, a balszárnyon Szentgyörgyi János és Zsigmond grófok dandáraikkal, közepén 5000 német Gravenacker vezérlete alatt. Nagy Simon szintén csatarendbe állította dandárait; az első sorba a kipróbált harczosokat, hátrább az ujjonczokat s a tapasztalatlanabbakat helyezte.
A harcz a balszárnyon kezdődött. Rozgonyi visszanyomja a Szentgyörgyiek csapatait, mire Ujlaki Miklós szorongatott pártosának segélyére siet, Rozgonyi Miklós azonban a menekülőket meggondolatlanúl követvén, két oldalról támadtatott meg, amivel útját a főseregtől elvágta.
A közepén Gravenacker Nagy Simonnal változó szerencsével küzdött, míg Újlaki 1500 lovasból álló vérteseit segélyűl nem hozta. Erre megbomlott a rend. Nagy Simon, még nagyobb zavartól tartván, kiadta a jelszót a visszavonulásra, mire Gravenacker vérszemet kapott, s a magyar sereget üldözőbe venni szándékozott, e tervnek azonban Ujlaki és Szentgyörgyi ellenszegűlt.
Külömben is az engedelmességet nem ismerő Ujlaki, aki amúgy sem lelkesedett III. Frigyesért, nem tudott a német vezérrel megférni és az imént említett ellenkezése következtében majdnem kenyértörésre kerül köztük a dolog.
Míg ezek a német táborban történtek, Nagy Simon, a vereség fölött elkeseredve, azt nem a vezetés helytelenségének, hanem harczosai gyávaságának rótta fel és futár utján seregének megtizedelését kérte a fejedelemtől. Mátyás igazi fejedelemhez méltóan nem csüggedt; a vert sereget a szerencse forgandóságára hivatkozva, bátorította, Zeladin Mihály követei utján pedig Ujlaki Miklóssal alkudozásba bocsájtkozott, neki Bosznia kormányzóságát igérvén.
Ujlaki Miklós meghódolt, Kanizsay László és Miklós kevéssel ezután éjnek idején megszöktek az osztrák táborból és egykori bajtársuk, Rozgonyi utján a király bocsánatát kérték. Hasonlókép átjöttek Zsigmond és János bazini grófok is, akiket Mátyás, hogy hiuságokat kielégitse, Nagy Simon mellé a lovasság vezéreinek tett meg.
FEGYVERZET A NÉMETUJVÁRI VÁRBÓL. Saját felvételünk.
Igy felkészűlve, a kémek tanácsára támadást határoztak el. Ápril 10–13-ika közt egyik éjjelen felfegyverezték a magyar csapatokat s szürkületkor Nagy Simon, átkelvén a Rábán, minden oldalról megtámadta a német tábort. A támadás elől az ellenség a szekérvárba vonult vissza, azonban hasztalanúl: a diadalmas magyar sereg utat tör magának s a német had erre hanyatt-homlok futásnak ered, míg a felkelők egyrésze magát kegyelemre megadja. Ezeket Nagy Simon lovasságával veszi őrizet alá, más részüket menekülés közben vágták le, az egész tábori zsákmányt pedig Zsigmond bazini gróf Budára szállította a királyhoz.
A német sereg és a felkelés mellett híven kitartó Paumkirchner András, György és László, Szentgyörgyi grófok Gravenacker Ulrik vezérlete alatt Sopront védelmezendő, a Kőszeg és Pinkafő közti hegylánczig vonúltak vissza.
Az ápril 14-én Pinkafő táján vívott ütközet végcsapást mért a felkelőkre, Nagy Simon szemben, János bazini gróf oldalt támadja az úgyis demoralizált hadat, melyet rövid küzdelem után bekerítettek. Ezzel a felkelés le volt verve. A közbejött események Mátyás figyelmét másfelé fordították és így kénytelen volt a Frigyes elleni további háború tervéről egyelőre lemondani.
De nemsokára ennek is eljött az ideje. Mátyás Ulászló és Kázmér lengyel királylyal kötött szövetsége után nyugodtan foghatott Frigyes fondorlatainak 190megtorlására. Frigyes külömben eléggé rászolgált erre. Azalatt, míg Mátyás másfelé volt elfoglalva, a megerősített kőszegi várból számtalan kirohanást intézett; több ízben pusztította Vasmegyét, előkelő nemeseket fogatott el: szóval eleget garázdálkodott, a vármegyei kapitányok, Széchy Miklós és Kanizsay László pedig nem tudtak rablókalandjainak gátat vetni.
A BOZSÓKI VÁRKASTÉLY (SIBRIK KÁLMÁN TULAJDONA). Saját felvételünk.
A harcz 1477-ben, Mátyásnak Ausztriába való eredménytelen betörésével vette kezdetét, mire Pernitzer Ulrik, Szent-Gotthárd ura, Stájerországot pusztította, onnan visszatérve pedig Kőszeg ostromához fogott, de eredményt nem ért el.
Míg Mátyás az ország felső részén a Frigyes elleni második hadjárattal volt elfoglalva, a törökök a Száván és Dráván át Stájerországba rontottak be, s onnan Radkersburgon át egész Vasvárig pusztítva nyomúltak előre, a lakosság közül mintegy 30,000-et rablánczra fűzve. Mátyás közeledtére gyorsan visszavonúltak és az Olmütz felől érkező magyar had egy 3000 főnyi elkésett török csapaton vehetett visszatorlást.
1482-ben Mátyás Hainburg sikertelen ostroma után Sopronon át Vasmegyébe tört; jöttének hírére Rohoncz meghódolt, hasonlókép Kőszeg is kaput nyitott, melynek várnagya Batthyány Boldizsár lett. Ezzel egész Vasvármegye felszabadult Frigyes uralma alól.
