Bocskay-felkelés.
Bocskay-felkelés.
A törökök ellen eddig folytatott védelmi intézkedéseket 1605-ben szabadságharcz váltja fel. Az 1604. év őszén vívott eredményes felső-magyarországi hadjárat után Bocskay István hajdúi a Dunántúl lobogtatták a szabadság zászlóit. Mialatt Básta vallon-gyalogságával és lovasságával Pozsonyban elsánczolta magát, a győztes Bocskay-hajdúk Némethy Gergely vezérlete alatt átkeltek a Dunán és Sopronon át 1605-ben május 22-én Vasvármegye területére léptek.
A csepregi várból intézett felhívásra Vasmegye nemessége közül csakhamar csatlakoznak Bocskay zászlóihoz Nádasdy Tamás, Sárvár ura, Hajmássy Kristóf, Salamonfai Rátky Menyhért és Horváth Bálint.
Némethy Gergely megjelent Szombathely előtt, mely vár Hetesi Pethe Márton győri püspök időközben bekövetkezett halála következtében gazdátlanul maradt. A várnagy, Thury Ferencz, kaput nyitott; ép igy Kisfaludy Imre is kénytelen volt feladni Körmendet, mert katonái felmondták neki az engedelmességet és az ostromló és várőrség egymáshoz csatlakozva, miután Némethy itt junius havában bevárta a török-tatár segédcsapatokat, a Rába völgyén át pusztítva és rabolva Stájerországba tört.
Ezalatt Batthyány a Szombathely környékén pusztító felkelőket megtámadta, vezéreiket: Szeley Jánost és Bakonyi Györgyöt, azelőtt Nádasdy csapatainak parancsnokát, elfogta és elrettentő például fejüket vétette.
Némethy Gergely visszatérvén stiriai pusztító hadjáratából, miután viszonzásul Batthyány birtokait pusztította, a körmendi várból 3 ágyút vitetett ki és ezzel indult Sopron eredménytelen ostromára.
Julius havában a felső-lyndvai Bánffyak is a fölkelőkhöz csatlakoztak.
Arra a hírre, hogy ezek egy tekintélyes sereggel törnek a Rába völgye felé, Teuffenbach várparancsnok légbe röpítette a már megelőzőleg aláaknázott szent-gotthárdi várat, maga pedig Stájerországba menekült. Ez a gyáva tette annál kevésbbé menthető, mert a fölkelők híjával voltak az ostromkészülékeknek, minélfogva sok kárt úgy sem okozhattak volna.
Eközben Kőszeg városa, mely Némethy Gergely kiáltványára, a császártól várt segély következtében rá sem hederített, a segély meg nem érkezvén, igen kényes helyzetbe jutott.
Hogy ebből kimeneküljön, a vár zálogbirtokára hivatkozva, Nádasdy Tamást kérte fel oltalmazóul. Nádasdy azonban már megelőzőleg a felkelőkhöz csatlakozván, a nála ezen czélból tisztelgő tanácsot visszautasította 199azon kijelentéssel, hogy ő a kőszegi várat még akkor sem szándékszik megvédeni, ha a „császár” neki és unokáinak örök időre oda ajándékozná, „mert a német számára egy katonát sem tud kapni, míg Bocskaynak két ezer fegyverest is könnyen szerezhet.”
A megrémült Kőszeg erre pünkösd vasárnapján kaput nyitott Bocskay seregei előtt és ezzel az egész vármegye a felkelők kezébe jutott.
Azonban csakhamar megfordult a koczka.
Sümeg sikertelen ostroma után Némethy, a Dráva mentét erősen megszállva találván, visszafordult Vasmegyébe. Draskovich János megelőzvén őt, lovasságának egy részét a Dráva mellett hagyva, julius 22-én Szt-Gotthárdra ért, öt nappal később Trautmannsdorf Zsigmond, a végvidék parancsnoka is oda érkezett és vele egyesülvén, miután Csákánynál még ezer főből álló zsoldos sereg, továbbá Batthyány Ferencz és az ifjú Zrinyi Miklós (György fia) is csatlakozott hozzája, a mintegy 11,000 főből álló sereggel Körmend és Hollós közt táborozó Némethy ellen indult, csapataival julius hó 29-én találkozott.
FELSŐ-LENDVA VÁRA. Saját felvételünk.
Trautmannsdorf azonnal támadni akart, de Batthyány Ferencz, tekintettel arra, hogy legjobb barátai a fölkelők táborában voltak, békét ajánlott, mire Nádasdy Tamás megbízásából Polányi Lőrincz és Hollósy Sándor jöttek át békekövetekként a királyi táborba.
Természetes, hogy Némethy kapva-kapott a békén, de ez csak arra szolgált, hogy csapatai kényelmesen átkeljenek a Rábán, miért is a tárgyalásokat addig húzta, halasztotta, míg ebbeli terve sikerült. Mire a németek Polányi rábahidvéghi várkastélyához értek, csak egy porfelleg jelezte a hirtelen felkerekedett felkelők csapatait, egyedül Nádasdy állapodott meg a Rába védelme alatt tatár segédhadaival s onnan Egervárba vonult vissza.
Trautmannsdorf látván, hogy a visszavonuló felkelőkkel úgy sem ütközhet meg, Szombathely felé tartott s a várat elfoglalta. Ezzel Vasmegye egész a Rábáig ismét császári kézbe került. Kőszeg várának parancsnoka, miután a császárhoz szitó polgárság támogatására úgy sem számíthatott, 200kivonult a várból és a császári seregeken át szerencsésen átjutott a felkelők táborába. A magára maradt Kőszeget a császáriak szállták meg, a vár parancsnoksága pedig Dorn Farkas kapitányra bízatott, a ki kegyetlensége és kicsapongásai miatt csakhamar az egész vidék réme lett.
Mialatt Trautmannsdorf Szombathely környékén táborozott, Némethy Körmendet ismét visszafoglalta. E hírre Rindsald András, Keglevich és Batthyány katonái Blaskovich vezérlete alatt Körmend táján hirtelen megtámadták a felkelőket, negyvenet elfognak, a többi az erdőkbe menekült.
Azonban, mialatt a győztes had az óvintézkedésekről megfeledkezve elszunnyadt, az erdőből előtörő felkelők meglepik őket. Rindsald is csak nagy nehezen bírt megmenekülni; Blaskovich jobb karján megsebesült. A német had e kudarcz után Regedére vonult vissza.
Szeptember havában ismét egy bravúros támadás gazdagítja a felkelőhadjárat történetét. Némethy ugyanis a kanizsai törökök védelme alatt visszavonulván, hírül vette, hogy Szombathelyen a pápa által küldött mintegy ezer főnyi segédcsapat táboroz. A flórenczi Rudolphi Sándor parancsnoksága alatt álló olasz zsoldos-sereg a szombathelyi várban dőzsölt vagy kisebb csoportokban a környékbeli falvakat sarczolta.
A felkelők könnyű lovassága kisebb csoportokban félkör-alakban kelt át a Rábán, gyors mozdulattal Szombathely előtt összejött, s részint a várban, részint a nyilt városban mulatozó olaszokra tört. Az olasz zsoldosok csak akkor vették észre a környező veszélyt, midőn minden oldalról körül voltak véve. Az első támadásra Rudolphi egy nyíllövéstől találva megsebesült, erre a többiek gyorsan lóra kapnak és a hajdúktól négy zászlót elfoglalnak.
A felkelők azonban, ismerve a terep-viszonyokat, hamar összeszedik magukat. Hasztalan küldenek futárt Kőszegre segélyért, azt elfogják Kámonnál a felkelők. A kör mind összébbszorúl, a felkelő lovasság már a városba tör; hasztalan küzdenek az olasz nemesek, kénytelenek egérúton menekülni. A széjjelvert olaszok mentek, a merre láttak s annyira szétszóródtak, hogy Badenben, ahol nagynehezen összeszedték őket, alig voltak többen kétszáznál.
A felkelők pedig bevonultak Szombathelyre, az otthagyott s az egész környékről összeszedett zsákmányt elfoglalták, ezenfelül 13,000 forint zsold és 800 bolognai puska került a kezeikbe.
Ezalatt Batthyány Ferencz és Königsberg ötszáz lovasa Német-Ujvár környékén vert szét egy csapat felkelőt. Némethy Gergely nem elégedett meg a Szombathelynél vivott sikeres csatával, hanem október elején a Rába völgyén átvonulva, Stájerországba tört be, útközben felégette a császári őrséggel megrakott Körmendet, csapatai pedig egész Feldbachig pusztítottak. Thilly János, Magyar-Óvár parancsnoka, négyezer lovasból álló dandárával a stájer gyalogság és a holsteini herczeg ezer főnyi seregével október hó 20-án ellenök vonult és a fegyelemtől elszokott felkelőket Stiriából visszaszorítota. De Némethy Gergely csakhamar összeszedte seregét; különben is Érsekujvár a felkelők kezébe kerülvén, bizalmuk és kitartásuk növekedett. Mialatt, a stájer betörést megakadályozandó, csapatait a határ szélére állította fel, értesült, hogy Thilly és a holsteini herczeg Rábahídvég környékén táboroz. E hírre szétszórt csapatait összeszedte és a török segédhadak által háromezerre felszaporodott seregével deczember 3-án megtámadta a sokkal nagyobb császáriakat. A császáriak a támadásról már eleve értesülvén, felkészülve fogadják a felkelőket, szétverik őket, mire a felkelő hajdúk mindenünnen visszavonulnak.
A felkelők vesztesége nagy volt, mintegy ötszázan estek el és kétszáznál többen fultak a Rábába, de a császáriak közül is kétszáznál többen estek el és igen sokan sebesültek meg a tatárok nyilaitól.
A véres rábahidvégi harcz után Thilly a hátráló hajdukat egész a török hódoltsági részekig üldözte és seregével Bécsbe vonult.
Bocskay István Némethy Gergely stájerországi betörését elitélte; különben sem értett hadviselésével egyet, meg is neheztelt rá, mire Némethy, hogy magát igazolja, előbb Ibrahim társaságában Szigetre ment, onnan felkereste Bocskayt, Nádasdy pedig családját Kanizsára követte.
201Ily körülmények között köszöntött be az 1606-ik év első napja. Vasvármegyében, egynehány megszállott várat kivéve, még császáriak sem tartózkodtak. De akkor a török is beleszólt a felkelő-hadjáratba. Márczius 11-én a kanizsai bég egy tatárcsapattal megtámadta a német őrséggel megszállott Körmendet; aki nem tudott idejekorán közülök megmenekülni, azt levágták vagy elfogták. A vár lerombolásával a török beérvén, ismét visszatért Kanizsára.
