A zemplénmegyei «Rendtartás».
A zemplénmegyei «Rendtartás».
A tizenegy esztendő hosszán vonszolt rabbilincsből fölszabadult vármegye immár lelkesülten kezdett intézményes életének folytatásához. Mindenek előtt megbízott egy küldöttséget, hogy emlékiratban örökítse meg „az idegen törvények és bírák tűrhetetlenné vált igája alatt lefolyt idők (1849–1861) nehéz fájdalmait.” (Id. jk. 24. l. 5. sz.). Ennek a memorandum-író küldöttségnek Erdélyi János, a sárospataki tudós professzor, Szirmay Ödön, Mezőssy László, Nyeviczkey József, Reskó Gusztáv, Oláh Dániel és Matolay Etele lettek a tagjai. (Sajnos azonban: ez a hét tagból álló küldöttség adós maradt munkálatának benyújtásával.) Egy másik küldöttséget pedig, melynek elnöke Komáromy József első alispán és a tagjai Szögyény Imre, Nyeviczkey József, Karossa Endre és Evva András voltak, az „1841. esztendőben szerkesztett és 1849. évig gyakorlatban is tartott megyerendszer” kidolgozásával bízta meg a vármegye. (Ez a vármegye-törvénye el is készült, sőt 200 példányban ki is nyomatott; de életbe nem léphetett, mert a vármegye fölött újra megkondult a halálharang. A nagybecsű munka, a melyet 1861 április 15-én hitelesítettek, 86 oldalra terjed és XIX czikkelyben sorolja föl a tisztviselői kötelességeket, nem egy helyütt didaktikai módszerben. Valóságos kátéja ez a törvényhatósági közigazgatásnak; többi között kimondja (69 l.), hogy „minden országos ajánlások és segedelmek” csak a vármegye közönsége részéről megállapított kulcs alapján és a közgyűlésnek jóváhagyása után vehetők foganatba; más helyütt pedig (5. l.) élő tiltakozást is tartalmaz ekként: „az adónak mostani mennyiségét és az egyes adókötelesekre lett kivetését… mint a melyek nem alkotmányos úton lettek megszabva és létrehozva, törvényes érvényűnek le nem ismerheti, hanem ennek alkotmányos útoni létrehozatalát a legközelebbi törvényhozástól várja.”
