1790 április 20-án Berencs Keresztélyt a nagykárolyi piaristák házfőnökükké választották. Utódja az újhelyi ház vezetésében Sivulszky József lett. Sivulszky ez év augusztusában veszi át a ház vezetését, melynek úgy kül-, mint belállapota, Berencs dícséretes buzgólkodása mellett is, szánalmas volt, Sivulszky csakhamar megismerkedik a ház és gimnázium nyomorúságos helyzetével, s miután ismételt kérelmével a magas kormánytól az újonnan felállított két osztály tanárai számára semmit sem tudott kieszközölni, kénytelen volt néhány benntlakó növendéket felfogadni, hogy a ház megélhetési módját valahogy biztosítsa.
E nyomasztó helyzet mellett is a tanuló ifjúság számára évről-évre szaporodik, úgy hogy a tantermek szűkeknek bizonyultak a tanuló ifjúság befogadására. Az iskolai épületet tehát ki is kellett bővíteni; Sivulszky József buzgó utánjárásának köszönhető, hogy a gimnázium alkalmas épületbe költözhetett, s hogy a tanárok megfelelő fizetést kaptak. Áldozatkészségével is előmozdította a nemes ügyet. A gimnáziumi épület rendbehozására kapott összeg felhasználása után fölmerült kétezer forintnyi hiányt, gazdag kassai iparos gyermeke lévén, a sajátjából fedezte. Méltán nevezték őt az intézet második alapítójának.
Az 1806-ik év nevezetes változásokat idézett elő a tanügy terén. 1777-ben ugyanis Ürményi József és Trestyánszky Dániel jezsuita nyomon haladó Ratio educationisában öt osztályt állapít meg. E beosztás alapján halad a tanügy 1806-ig, midőn a második Ratio educationis az elemi iskola harmadik osztályát a gimnáziummal egyesítette és a gimnázium első osztályává tette, minek következtében a régi ötosztályú gimnázium hat osztályúvá lett.
A gimnáziumnak ily módon hatoszályúvá való kiegészítése Sátoralja-Újhelyben is megtörtént, a mi elodázhatatlanná tette egy új gimnáziumépület emelését. Sivulszky igazgató ügybuzgó fáradozásának és utánjárásának köszönhető, hogy az új épület építkezési munkálatai néhány év mulva megkezdődtek. De a munkálatok nem nyertek egyhamar befejezést. Az építkezés, a pénz hiánya miatt, több éven át szünetelt. Hiába kértek, könyörögtek Sivulszky utódai, míg végre Sümegh Márton igazgató megérhette, hogy 1817-ben a pénzt kiszolgáltatták s így az épület 1820-ben elkészült és ugyanebben az évben át is adatott a használatnak.
Az 1850-ik esztendőben fordulat állott be az intézet történetében; az eddigi hatosztályú gimnáziumot a Thun-rendszer értelmében ismét négyosztályúvá szállítják le, a mi az ifjúság számát 60 százalékkal csökkenti.
Ez időtől kezdve több éven át sem szigorú osztály-, sem szigorú szaktanítást nem végeztek az intézetben, hanem három tanár, lehetőség szerint a rokonszakokon megosztozva, vezette az első és második osztályt és ugyancsak három tanár tanított a harmadik és negyedik osztályban.
1867-ben mind a kegyesrend, mind maga a város értelmisége, lépéseket tett az iránt, hogy a kis gimnázium ismét hatosztályúvá alakíttassék át. A nemes fáradozás csakhamar sikerrel is járt. Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök, ki valaha szintén növendéke volt az intézetnek, érvényesítette a befolyását és a gimnázium az 1868/69-iki iskolai évben ismét hat osztálylyal nyílt meg.