A Hegyalja rekonstrukcziója.
A Hegyalja rekonstrukcziója.
Röviden ismertetnünk kell a Hegyalja rekonstrukcziójának óriási munkáját is, a mely – noha még folyamatban van – legjelentékenyebb részében mégis befejezést ért. A filloxera-vész a Hegyalját aránylag később sujtotta, mint a délebben fekvő borvidékeket, a mi arra a hiúnak bizonyult képzelgésre adott alkalmat, hogy ezt a borvidéket talán kikerüli. A mikor a vész közeledett s a szomszéd Borsod vármegyében már szemmel látható pusztításokat okozott, a hegyaljai gazdák még egyre reménylették, sőt bizakodtak abban, hogy a filloxera nem a szőlő tövét, hanem a bogarászok agyvelejét lepte el s az egész rémhistória csak mese. A nyolczvanas évek közepén azonban már kezdték félreverni a harangot. Az alsó Hegyalján szórványosan lépett fel, jelentékenyebb pusztítását a nagyon is elszigetelt erdőhorváti szőlőkben észlelték. De csakhamar egyszerre rohamosan lépett fel a vész. A délibb, melegebb, kövérebb talajú szőlőkben már nyár derekán feltünedeztek a sárga foltok s őszszel a szőlő korábban hulatta a levelét, a venyigék satnyák s a fürtök tökéletlenek maradtak. Három-négy év alatt azután össze-csaptak a 190vész hullámai a nektárt termő hegyek fölött; siralomvölgyévé vált a vidámság tanyája. Az utolsó évek, 1888–1890, kitünő borévek voltak, úgy mennyiség, mint minőség tekintetében; mintha a gondviselés kárpótlást akart volna nyújtani a szörnyű csapásért, a szőlők dúsan fizették vissza csaknem az egész befektetési tőkét.
Az újratelepitéstől a gazdák eleinte csökönyösen idegenkedtek. A mint nem hitték előbb, hogy filloxera van, most kétkedtek abban, hogy van gyökér, a mely a brutális apróságnak ellentállani tudna. Dr. Szabó Gyula tállyai szőlőbirtokos vette fel elsőnek a harczot, övé a Hegyalján az újratelepítés kezdésének érdeme.
Lassú tempóban haladt eleinte a rekonstrukczió. Vitás volt, vajjon amerikai alanyra ojtott vesszőkkel, vagy gyérítéssel fentartandó honi venyigéinkkel, lesz-e megfelelőbb, haszonhajtóbb a telepítés? A földmívelési kormány elismerésre méltó módon sietett a Hegyalja segítségére. A tarczali vinczellér-iskola kísérleti telepe Francziaországban jónak igérkező minden módszert bemutatott. Kosinszky Viktor akkori igazgató – a tudományosan és gyakorlatilag képzett szőlészek egyik legkiválóbbika – minden elképzelhető módon buzgólkodott a nagy munkában, több kísérleti telepet rendezett be a borvidék különböző helyein, szervezte az új kultura oktatását; elévülhetetlen érdemei vannak a tekintetben, hogy az oltás, annak kezelése, s a változott viszonyokhoz alkalmazandó módszerek ismerete, rohamosan terjedt.
A kilenczvenes évek elején még csak szórványosan voltak kisebb rekonstruált szőlőtáblák, de 1894-től fogva örvendetes arányokban terjedt az újra való telepítés.
Nagy volt a kétkedés, meddig tart a drága oltvány? Minő lesz az új bor? A képzelgés váltakozva rémített, bíztatott; de fődolog volt a lázas sietség, a mely örvendetesen váltotta föl a korábbi tespedést. Eleinte drága volt az anyag. Nagy érdeme Darányi Ignácz volt földmívelési miniszternek, nagy hathatós támogatásával leküzdhető volt a kezdés nehézsége. Az agrárkölcsön intézményével azután általánossá vált a szőlők felújítása s azt hisszük, nem csalódunk, ha ma a Tokajhegyalja rekonstrukczióját ľ részében befejezettnek mondjuk.
