Barkó.
23Barkó.
Barkó, laborczvölgyi tót kisközség. 105 házzal és 548 róm. kath. vallású lakossal. A község fölött emelkednek a barkói vár romjai. A vár – Karácsonyi szerint – a XIII. században épült. 1316 körül Petnefi Péteré, kitől Róbert Károly elvette és a Drugetheknek adományozta. 1330 körül Drugeth Willermus fia Miklós tulajdona. 1466-ban itt a Kázmér lengyel királylyal tartó Drugetheket Mátyás király seregei megverték. 1488-ban Szapolyay István a várnagy. 1558-ban Homonnai Drugeth Antalé volt, kinek leánya az ellenpárti Kendy Ferencz neje lett. A vár így Kendy tulajdonába jutván, a császáriak lerombolták. Később ismét felépült és a Drugethek női ágán Szentiványi Kende Ferenczé lett. A tokaji vesztett csata után Szapolyay János is ide menekült. 1624-ben Bethlen Gábor foglalja el és Széchy Györgynek adományozza, kinek özvegye visszaadja a Drugetheknek. 1644-ben Rákóczy György seregei rombolják le a várat, mely azóta romokban hever; egy része azonban még később is lakható volt, a mit az is bizonyít, hogy Szobieszky lengyel király, mikor 1683-ban Bécsből Lengyelországba visszamenet, seregével erre felé járt, itt pihent meg. 1466-ban Mátyás király az egész telet itt töltötte. 1698-ban a vár és a község még mindig a homonnai uradalomhoz tartozik és a Barkóczyak az urai. Később azután a Csákyaké és Andrássyaké lett, ma pedig Szirmay Pál utódainak van itt nagyobb birtokuk. Barkó közelében feküdt a XV. században Mátyásfalva községe, mely szintén a homonnai uradalom tartozéka volt. A községben fennálló róm. kath. templom 1742-ben épült. A falu határában kiváló minőségű mészkő, sőt márvány is találtatik és egy nagyobb barlang látható, mely azonban még nincs kikutatva. A község postája, távírója és vasúti állomása Őrmező. Az Őrmező fölött és Barkó alatt szorost alkotó hegyképletnek a neve: „Krajnya kapuja”, ősrégi magyar neve: Gyepély.
