Bodrogkisfalud.
Bodrogkisfalud.
Bodrogkisfalud, bodrogmenti magyar kisközség. Van 192 háza és 1243, nagyobbára róm. kath. vallású lakosa. Körjegyzőségi székhely. A borsod-miskolczi gőzmalom részvénytársaságnak itt telepe van. Van postája, távírója és vasúti állomása. Ősrégi község, melyre a Buttkaiak már 1220-ban kir. adománylevelet nyertek. 1341-ben Micz bán fiaié: Istváné, Ákosé, Lórándé és Lászlóé, azután e nemzetségből származott Zeghi családé, 1418-ban az Agárdiaké és a Tárkányiaké. 1456-ban a Pálócziaknak is van itt részbirtokuk, melyet a Dobiaknak és a Monakiaknak elzálogosítanak. 1469-ben Mátyás király a tokaji várbirtokhoz csatolja és Szapolyai Imrének adományozza. 1478-ban Czékei János, 1483-ban az eszenyi pálosok, ugyanakkor a Kisfaludi Dancsok is részbirtokosai. 1510-ben Gerendi Lászlót, Dobó Zsófiát és Eödönffi Pétert iktatják egyes részeibe. Szapolyai János 1515-ben a maga részét a Krisztus testéről nevezett szepesi kápolnának adományozza, de Bethlen Gábor 281626-ban visszaadja a császárnak. 1647-ben III. Ferdinánd a szatmári jezsuitáknak adományozza a Szapolyai-féle részbirtokot. 1561-ben Soós János is birtokosa. 1567-ben a törököktől elpusztított faluként szerepel, de egy évvel később Ráskay Ferencz, Horváth György, Ilosvay György s Melyth Péter és Pál az urai. 1576-ban Zeleméri Kamarás Miklóst is itt találjuk, míg az 1598-iki adóösszeírásban Tussay Albert és Ferencz, Hosszúmezey Anna, Körtvélyesy János és Zsigmond, Melyth Pál, Vitányi György, Czobor Mihály és Rákóczy Zsigmond vannak birtokosaiul említve, 1695-ben pedig Persy Anna és Jobaházi Dőry András is, de 1774-ben a szatmári kincstári uradalomhoz tartozik. 1809-ben a Szirmayaknak is van itt részük, most pedig a m. kir. tanulmány-alapnak van itt nagyobb birtoka. A községet hajdan egy ideig Meszesfalva néven is nevezgették. 1849 január 22-én a magyar és a császári seregek között itt ütközet volt, melyet a bodrogkeresztúri vasúti állomással szemben elhelyezett emlékoszlop jelöl. 1888-ban a Bodrog áradása okozott benne nagy kárt. A falu katholikus temploma 1720-ban épült, de az ú. n. Várhegyen a jezsuitáktól annak idején emelt templom romjai szintén láthatók még. A községhez tartozik Szegi puszta, a hol a Várhegyen hajdan Szegi vára állott. Innen vette nevét a Szeghi-család. Ennek a Szeghiek után 1528-ban Zerdahelyi László volt ura, azután Perényi Péter, kitől Serédy Gáspár elfoglalta. Majd Szapolyay János birtokába kerül, azután Bethlen Gábor foglalja el. 1569-ben kir. adomány útján Rákóczy György, Kálánssy Ferencz és Deregnyei Pál birtoka. 1573-ban Melyth Ferenczet és Györgyöt, három évvel később Zeleméri Kamarás Miklóst is egyes részeibe iktatják, később a Péchiek is birtokosai, kik 1640-ben a maguk részét a Keczereknek adják el. 1668-ban Usz Gábor és Berthóty Sámuel egyezkednek egyes birtokrészek fölött, 1695-ben pedig Persy Annát, 1754-ben Kálnássy Ádámot és Ferenczet iktatják egyes részeibe. Később azután a tanulmány-alap, majd gróf Aspremont, báró Berzeviczy, a Patay, Kazinczy, Dessewffy, Mudrány, Olchváry és az Okolicsányi család az ura. 1606-ban még községként szerepel, sőt az ez időből fenmaradt pecsétje szerint, város. Úgy látszik, hogy a Rákóczy-féle szabadságharczok alatt pusztult el.
