Gálszécs.
Gálszécs.
Gálszécs, magyar kisközség 378 házzal és 3173, tóttal vegyes, túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal. Első birtokosául, egy 1255-iki feljegyzés szerint, az Aba nemzetségbeli Péter mestert említik. De hiteles okirat csak 1320-ból van, a mely Micz bán fiait nevezi meg Gálszécs uraiként. 1376-ban Szécsi Gál zólyomi főispáné volt, a ki a városnak a Gál-Szécs nevet adta s ettől fogva Gálszécsynek nevezte magát. 1402-ben is Gallus de Zeech néven szerepel birtokosa s ekkor szabadalmas községgé lett. A vallásháborúk idején sokat szenvedett Gálszécs is. 1439-ben a husziták hatalmukba kerítették és várat is építettek ide. Rozgonyi Lőrincz ugyan megkísérelte kiverni a bitorlókat 1451-ben, de a cseh rablók újra elhódították a várat, a honnan csak Mátyás királynak sikerült őket 1459-ben véglegesen kiűzni. 1459-ben 45a Nátafalusi Csontosoknak is van itt birtokuk. Alig szabadította fel Mátyás király a gálszécsi várat, 1460 körül Perényi István támadott rá ellenséges módon és elfoglalta a Gálszécsi családtól. De később a Gálszécsieket ismét visszahelyezték a jogaikba, a mint azt egy 1487-iki okirat bizonyítja. A XV. században a következő családoknak vannak birtokaik Gálszécsen: Ágóczi, Bacskói, Csapi, Csontos, Soós, Szerdahelyi, Szécsi, Sztrithei, Tárczai, Upori. Bocskay György hűtlensége következtében 1567-ben a város egy részét Kálnássy Ferencz kapta. Az 1598-iki összeírás szerint Rákóczy Ferencz, Tussay János özvegye, Zokoly Péter, Soós István, Keczer István, Szürthey Miklós özvegye, Csapy György és Homonnay György a birtokosok. A gálszécsi uradalmat 1600-ban Szemere Albert szerezte meg. Három évvel később itt kezdődött a Bocskay-féle felkelés. Nyolczvan évvel később báró Fischer Mihályt iktatják a birtok egy részébe. A XVIII. század végén a következő birtokosokat írták össze: Szemere, Kálnássy, báró Fischer, Fáy, Puky, Szilassy, Pekáry, Márton, Soltész, Pánthy, Tomsics. A Szemere családnak négytornyú kastélya volt itt, melynek ma már nyoma sincsen. A mult században a Szemere, Nemessányi, Puky, Szilassy, Kálnássy és Kácsándy családok az urai és jelenleg Molnár Bélának van itt nagyobb birtoka. Gálszécs járási székhely, körjegyzőséggel, vasúti állomással. Négy temploma közül a legrégibb a római katholikus, a mely 1494-ben épült, Bacskay András buzgalmából. A templom 13 mázsás harangját 1667-ben önttették Bacskay István és Szemere László. Két szép úrilak is van a községben; az egyik báró Fischer Gusztávé, a másik Molnár Józsefé. Gálszécs határában feküdt Dobrosnya község, mely a XIV. században virágzó helység volt, de nyomtalanul elpusztult. Ugyancsak itt feküdt Albény (Albun, Alben, Albin), mely a mai Albin-puszta helyén terült el Ez a község az 1358. évben kelt feljegyzés szerint a Szerdahelyi család birtoka volt. 1440-ben iktatták itt be Szerdahelyi Miklóst és 1489-ben a Gálszécsy családot. 1512-ben Csebi Pogány Zsigmondot, majd 1528-ban Szerdahelyi Lászlót, 1548-ban Istvánffy Pált, 1561-ben Serédy Gáspárt, továbbá Albén egyes részeibe Mérey Annát. 1569-ben Kálnássy Ferenczet helyezték birtokba, kívüle még Rákóczy György és Deregnyey Pál is birtokosai voltak. Az 1598-iki összeírás a következőket sorolja fel: Homonnay György, Rákóczy Ferencz, Malikóczy Gábor, Bacskay Miklós, Soós István, Csapy Ferencz, Szürthey Miklós özvegye, Rákóczy Zsigmond. 1600-ban a Daróczyakat iktatják némely részeibe, 1629-ben pedig a Csapyakat, de 1637-ben Drugeth György királyi adományképen kapja. 1663-ban, a mikor a falu Soós György tulajdona, a pestis pusztítja a lakosokat. Ugyanakkor Bocskay Istvánnak is van benne része. A mult században a báró Fischer, Molnár és a Kéry családok a nagyobb birtokosai. Ugyancsak Gálszécs határában fekhetett a XV. században Gödöny (Geuden) község, melynek 1417-ben Geöden László volt a földesura. 1429-ben a Csapyak, 1500-ban Sztrithei László, 1548-ban Némethy János, 1550-ben Panithy János, 1562-ben Kasuhy Julia, Bogáthy Borbála és Rákóczy Erzsébet, 1562-ben pedig Némethy Sára bírták. A XIV. században még virágzó község volt itt Kökényes (Kukenus) is. Jelenleg két major van a község határában: a Ghyczy- és a Verbőczy-major. Ez utóbbi helyén hajdan szintén község terült el, melyről okiratok tanúskodnak. Itt iktatták be 1425-ben Leszteméri Orbánt, 1570-ben Thury Jánost és 1575-ben Szentivány Györgyöt és Jezerniczky Györgyöt. Róm. kath. templomában Bocskay czímerrel ékesített emlékek láthatók. Szemere Miklós költő itt van eltemetve a családi sírboltban.
