Kesznyéten.
Kesznyéten.
Kesznyéten, nagyközség, Borsod vármegye határán fekszik. Van 258 háza s 1342 magyar s nagyobb részben ev. ref. vallású lakosa. Postája Girincs, távírója és vasúti állomása Tiszalucz. A XV. század elején a Czudar családbeliek birtoka volt, melyet 1440-ben a Rozgonyiaknak zálogosítanak el. Azután a Báthoryaké lett, de a török világban elpusztult s 1567-ben a törököktől elpusztított községek között van említve. 1580-ban Ruszkai Dobó Ferencz a földesura. Az 1598-iki összeírás már Rákóczy Zsigmondot említi. A Rákóczyak többi birtokaival együtt, 1711-ben a kir. kamaráé lett. 1730-ban már Szirmay Tamás és Fáy Gábor az urai. 1760-ban gróf Török Józsefé, 1774-ben az Almásy család is jogot formál hozzá. Nagyobb része azután a gróf Aspremontoké, később pedig a gróf Erdődyeké lett. Most gróf Erdődy Györgynek van itt nagyobb birtoka. 1887-ben 104 háza égett le. Református temploma 1800-ban épült. Az egyház nagyon becses, régi úrasztali kelyhet őriz. Ide tartoznak Sárrét, Kerülőlak, György-mayor és Kisabony-tanyák. Ez utóbbi hajdan község volt. IV. Béla király idejében Abony és Felső-Abony néven két községről találunk adatokat. Ezeket IV. Béla Leustach fiainak: Mihálynak és Miklósnak adományozza. 1415-ban a Czudar család is birtokosuk volt. 1514-ben Szemerei 60Kelemen visegrádi várnagy volt Abony földesura, ki Sisári Bálinttal ellenségeskedésben élvén, az utóbbi, parasztlázadókkal szövetkezve, a falut megrohanta, kirabolta és felgyujtotta. 1598-ban Serjéni Mihály és Rákóczy Zsigmond bírják s ekkor a török hódoltsághoz tartozik. Úgy látszik, hogy ezidőtájt szünt meg község lenni. 1730-ban a Sickingen, Szirmay, báró Győry, azután az Aspremont, a Dőry, az Almásy és a Wahl családok birtoka.
