Lasztócz.
Lasztócz.
Lasztócz, a Ronyva-patak mentén fekvő kisközség 119 házzal s 698 lakossal, a kik egyenlő arányban róm. kath., gör. kath. és ev. ref. vallású magyarok és tótok. Postája, távírója és vasúti állomása Legenyemihályi. Innen vette nevét a Lasztóczi és előnevét a Thorma és Trombitás család. Már 1400-ban szerepel, a mikor Lasztóczi Dénes fia, János és Helmes Sebestyén osztozkodnak egyes részein. 1422-ben Rozvágyi Antalt is egy részbirtokba iktatják, 1489-ben pedig a Herestényi családot, a mikor Lasztholcz alakban írják a nevét. 1561-ben Thorma Ferenczet és Nagymihályi Györgyöt iktatják részeibe, 1569-ben Pósa Mihályt két kúriába, 1576-ban pedig Bornemisza Mihály, 1576-ban Leökös Imre, 1590-ben Gerenczey István és 1591-ben Károlyi István kapnak itt részeket. Az 1598-iki összeírás 10 birtokosát sorolja fel, nevezetesen Farkas Andrást, Czeczey Istvánt, Bornemisza Miklóst, Bózsvay Pált, Balogh Ferenczet, Malikóczy Gábort, Lasztóczy Gáspárt, Várkonyi Jánost, Herestényi Gáspárt és Trombitás András özvegyét. 1768-ban Dely Pétert egy itteni rész birtokába iktatják. XVIII. századbeli birtokosai a Szirmay, Kazinczy, Dobos, Balázsházy, Szemere, Mácsy, Albert, Bottka, Balogh, Nagy, Lehotzky, Bunyitay, Bernáth, Galambos, Nyomárkay, Isépy, Ormos, Bán, Pap, Csehy, Sebők, Demjén, Egry, Vályi és Gönczy családok. A mult században a Szemere, Körtvélyesy, Kazinczy, Peteőczy, Dobos, Ormos, Bottka, Balogh és Vályi családoknak volt itt birtokuk. Van itt egy régi úrilak, melyet a Szemere család építtetett s ez most a Szemere Vilmáé. A faluban három templom van. A róm. kath. templom 1861-ben a gör. kath. 1833-ban s az ev. ref. 1795-ben épült. A gör. kath. egyház, 1773-ból, aranyozott ezüstkelyhet őriz, a református egyház pedig nagybecsű régi keresztelő-tányért. Az 1663-iki pestis ezt a községet sem kímélte meg. A község határában fekvő Csíz nevű dűlő annak a Bogáth-Radvány nembeli Chys családnak a nevét látszik fentartani, mely az egri káptalannak egyik 1392-iki bizonyságlevelében van említve. 1562-ben még mint praedium Halanfölde alias Chyz néven említtetik, a mikor a leleszi káptalan Rákóczy Zsófiát és Erzsébetet, Némethy Sárát, Kasuhy Juliánnát és Bogáthy Borbálát iktatja birtokába. Ugyancsak Lasztócz határában említi egy 1618-iki okírat Csapóháza elpusztult községet is. 1419-ben a leleszi káptalan Eszenyi Balázst iktatja némely részeibe. 1472-ben Lasztóczi Boldizsárt, 1483-ban Herczeg Lászlót, 1561-ben Thorma Ferenczet, 1576-ban Bornemisza Mihályt és Leökös Imrét, 1610-ben Bottka Istvánt és Zsuzsannát számította földesurai közé. Majd a Szemere és Szirmay családoké lett. A XVI. század közepe táján már puszta. Ugyancsak Lasztócz közelében feküdt hajdan Alsó- és Felső-Mérk, mely 1386-tól 1470-ig mint község fordul elő és sorrendben a Pethő, Varju, Ricsei, Beke, Csapi, Lasztóczi s Perényi családok a földesurai. Lasztóczhoz tartozik Haraszt-puszta is. Lasztóczon született 1804-ben Szemere Miklós költő; ugyanitt halt meg 1881-ben.
