Legyesbénye.
Legyesbénye.
Legyesbénye, magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 294 házzal és 1550, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Saját postája van, távírója és vasúti állomása Szerencs. E néven 1552-ben találjuk először, a mikor Legyesbényei Csillag Istvánt és Thoma Ferenczet iktatják birtokába. 1567-ben a törököktől elpusztított helyként van említve. 1575-ben Horváth Katalint és Szemerey Jánost, 1590-ben Fein Lukácsot s 1593-ban Kapy Zsigmondot iktatják egyes itteni telkekbe. Az 1598-iki összeírásban Kőmíves András, Szinnyéry Lukács özvegye, Begányi Pál, Bors János, ’Sennyey István, Rákóczy Zsigmond, Szemere Gergely, István és János, Néney Boldizsár és Móré István vannak birtokosaiként felsorolva. 1730-ban még csak puszta volt, 1774-ben Patay Sámuel, Püspöky Ferencz, Vay László, Máriássy János, Bessenyey György, Békésy Pál és a gróf Aspremontok, újabban pedig Zalay Boldizsár és Patay Sámuelné a földesurai. Ezidőszerint Zalay Andornak van itt nagyobb birtoka és csinos, kényelmes úrilaka, melynek régibb részét a mostani tulajodonos nagyapja emeltette, az utóbbit pedig Zalay Andor 1901-ben építtette. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn. A községbeli két templom közül a római katholikus 1902-ben, az ev. református 1700 körül épült. Ide tartoznak Alsógilip, Felsőgilip, Előtelek, Kőkutlapos, Kiskővagó és Kismajor tanyák.
