Nagybukócz.
Nagybukócz.
Nagybukócz, azelőtt Sárosbukócz, Sáros vármegye határán fekvő ruthén kisközség, melynek a patakon túl eső része azelőtt Sároshoz tartozott. Hajdan a sztropkói uradalom tartozéka volt s azután a Szirmay, majd a gróf Barkóczy családoké lett. Most nincs nagyobb birtokosa. Gör. kath. temploma 1891-ben épült. Ide tartozik a bukócz-hegyi szent-bazil-rendű monostor, melynek alapítási ideje ismeretlen. A hagyomány szerint itt csodatevő gyógyforrás volt, melynek vizétől számos vak visszanyerte látását. Ezek s a kik vak betegeket kísérték, elhatározták, hogy itt kápolnát emelnek, a mi a bukócziak segítségével sikerült is nekik. Egy odavetődött Arzén nevű remete vette gondozásába a kápolnát. Halála után Galicziából került ide Jaszelszky Irén bazilita atya, a ki gróf Szirmay Tamás bukóczi földesúr segítségével, 1742-ben a mostani templomot és a monostort építeni kezdte. Gróf Szirmay a bazil-rendűeknek ajándékozta a monostor körül elterülő 80 holdnyi földjét. Mivel azonban Jaszelszky nem akart a magyarországi rend kötelékébe lépni, sőt az eperjesi püspök fenhatóságát sem akarta elismerni, karhatalommal távolították el az akkor még befejezetlen monostorból, melyet azután a munkácsi anyamonostorból kiküldött rendtagok 1796-ban befejeztek. 1820-ban a monostor az eperjesi püspökséghez osztatott be s mostani házfőnöke Gojdics Antal. A monostorban egy XVII. századbeli kelyhet őriznek. Erdélyi zománcz-munka, aranyból és ezüstből készült. Talpa felső részén P. W. Z. betűk olvashatók. A községben 36 ház van és gör. kath. vallású lakosainak száma 248. Postája és távírója Sztropkó, vasúti állomása pedig Mezőlaborcz.
Nagykázmér.
A gróf Török-féle kastély. (Gróf Berchtold Kázméré).
Nagykemencze.
A gróf Csáky-féle kastély. (Gróf Andrássy Gézáé).
Nagymihály.
Gróf Sztáray Sándor kastélya.
Őrmező.
Özv. gróf Széchenyi Imréné kastélya.
