Nagyczigánd.
Nagyczigánd.
Nagyczigánd, tiszamenti magyar kisközség 281 házzal és 1766 lakossal, kiknek nagyobb része ev. ref. vallású. Saját postája van, távírója és vasúti állomása Szomotor. Sorsa egész a XVI. század második feléig összefügg Kisczigándéval. 1590-ben Kornis Dorottyát iktatják némely részeibe. Az 1598-iki összeírás Melith Pált, Rákóczy Zsigmondot, Bakos Jánost, Vécsey Sándort, ’Sennyey Istvánt és Sándort említi birtokosaiként. 1774-ben gróf ’Sennyey Imre, báró ’Sennyey László, báró Bánffy Mihály, báró Vay László és Miklós, Ibrányi Miklós és Károly és Ormos Imre voltak földesurai, a mult század elején pedig gróf Mailáth József és Antal, báró ’Sennyey Istvánné, báró Bánffy Pál, gróf Vay Ábrahám, Kálnay Kristóf, Szerencsy István, Ibrányi Antal és az Olchváryak bírták. Most báró ’Sennyey Miklósnak s báró Jósika Sámuelnek van itt nagyobb birtokuk. A lakosok a gyékény-ipart és szövést nagyban űzik, még kivitelre is. 1831-ben, 55-ben és 93-ban a kolera pusztította lakosait s 1865-ben az árvíz okozott itt nagy kárt. Ide tartoznak Gorsó- és Erzsébet-tanyák; ez utóbbi báró ’Sennyey Miklós birtoka, kinek ott csinos úrilaka és újabban épített szép kápolnája van.
