Birtokviszonyok a szatmári békekötés után.
Birtokviszonyok a szatmári békekötés után.
A szatmári békekötés után a nagy kiterjedésű Rákóczi birtokok a fiskus kezébe kerültek. Az óriási vagyonon sokan osztozkodtak; az új birtokosok részint adományban kapták, részint potom áron megvették a pénzszűkében levő kincstártól. A sárospataki uradalmat III. Károly, 1720-ban, Trautsohn Donát Lipót János főudvarmesterének adományozta. Tolcsva, 1747-ben a Klobusiczky család birtokába került, azután a gróf Szirmayak hitbizományához tartozott, majd a Dessewffyeknek jutott örökül. Tarczalon a Károlyiak 523és a Rádayak osztozkodtak. Tállyát, a hozzátartozó uradalommal, Trautsohn Donát nyerte. Mád fele részét Rákóczi Júlia férje, gróf Aspremont tartotta meg, egy-egy negyedét pedig a báró Orczy és a gróf Szirmay családok nyerték. Szerencs fele részét a királyi kamara foglalta le, melyet ez előbb gróf Illésházynak, majd gróf Grassalkovichnak adott el s az utóbbitól a gróf Szirmayak vették meg; másik felét a gróf Aspremontok tartották meg, a kiktől ugyancsak a Szirmayak vették meg. A tokaji uradalmat 1715-ig Rákóczi birtokként kezelték, de azután a királyi kincstáré lett.
A Pethő család kihaltával († 1764) feloszlatták a sztropkói uradalmat is, melyből többen kaptak részt. A varannai uradalom a XVIII. század közepén a Szent-Ivány, a gróf Zichy, a Revitzky, gróf Forgách, gróf Barkóczy, báró ’Sennyey családok között oszlott meg. A terebesi uradalom 1756-ban Van Dernáthné, gróf Zichy Terézia birtoka; ekkor azonban a Szapáryakra, majd gróf Andrássy Károlyné, Szapáry Etelka révén, 1838-ban az Andrássyakra szállott.
Herczeg Trautsohn magvaszakadtával (1780) az egykori Rákóczy uradalmak ismét a kincstárra szállottak. Sárospatakot és Rátkát 1806-ban, Tállyát pedig 1808-ban herczeg Bretzenheim Ágost nyeri cserébe, német birodalmi birtokaiért. 1823-ban ez uradalmakat fia Ferdinánd, utána Sárospatakot Windisch-Graetz herczeg örökölte és bírja; Tállyát pedig báró Maillott.
Regécz és Páczin a báró ’Sennyeyeké volt, a XVIII. században azonban a női ágak kezébe kerültek, mígnem 1795-ben ’Sennyey János visszaváltotta. 1829-ben ’Sennyey Károly, István és János osztozkodtak a birtokokon.
Lónyay Gábor 1808-ban szerzi Bodrogolaszit és Bodrogzsadányi részeit, az Okolicsányi család pedig 1754-ben nyeri a Rákóczi család magvaszakadt nemesi ágának birtokait.
A szatmári békekötés után, az állandó adó behozatala, az adókötelezettek minél szélesebb rétegekben való kiterjesztését tevén szükségessé, 1723-ban a nemesi vizsgálatokat az egész országra elrendelték, de mind ez, mind pedig az 1732-ben elrendelt összeírás, nem nyújtotta a kivánt eredményt és így az 1754–55. években új országos nemesi összeírást rendeltek el. Ez utóbbi összeírás szerint Zemplénben 435 birtoksok és 640 armalista, összesen tehát 1075 nemes volt. Az összeírás azonban hiányos, mert csak a családfőket, illetőleg a szavazatra jogosultakat tűntette fel. Az 1785. évi összeírás adatai Zemplén vármegyében már 9770 nemes személyt neveznek meg.
Mária Terézia uralkodása alatt a főrangú családokat külön írták össze. Az 1764. évi összeírás adatai szerint a következő főrangú családok voltak Zemplén vármegyében. Grófok: Jaiczai Brankovics Hugó, Gersei Pethő Zsigmond, Nagymihályi Sztáray Imre. Özvegyek: Szalai Barkóczy Iméréné szül. Szirmay Zsuzsánna, Keresszegi Csáky Ferenczné szül. Zichy Anna Mária, Van-Dernáth József Gothárdné szül. Zichy Terézia. Bárók: Csíkszentkirályi Andrássy István, Barkóczy Károly a királyi tábla bírája, Mihály vezérőrnagy, Jobaházi Dőry Ferencz főispán, Dőry László, Nagyszalatnyai Fischer József, Lázi Ghyllányi György, Kissennyei ’Sennyey Imre huszárezredes, ’Sennyey László, Splényi Gábor őrnagy, Hajnácskői Vécsey József szepesi kamarai tanácsos. Özvegyek: Barkóczy Imre tábornok és máramarosi főispán özvegye, szül. gróf Erdődy Francziska, Perényi Antal özvegye, szül. báró Luzsénszky Judit, Perényi Pál özvegye, szül. báró Bornemisza Klára. (Komáromy András: Nagy Iván Családt. Ért. II. 240.)
* * *
Alább közöljük a vármegye családait oly számban és terjedelemben, a mint azt terünk megengedi, különös tekintettel azokra a családokra, melyeknek tagjai a közpályán szerepeltek és vármegyei köztisztséget viseltek.
