Ősi helynevek.
Ősi helynevek.
Végül becses adatokat szolgáltatnak a helynevek, ezek közül első sorban azok, a melyek kétségkívül a honfoglaláskori magyarságtól veszik eredetüket. A régi magyar nyelv eredeti szava a folyóra: „jó” és „va”, így Sajó (sav-jó, sós folyó), továbbá Ronyva, Udva, Ondava (Ond folyója). A vármegye helynevei közül a magyaroknak köszönik létüket Bodrogszög, Eperjesszög.
Természeti helyzetet tűntetnek fel a következő helynevek: Kékmező (Sztropkó), Mezőzombor, Erdőbénye, Hosszúmező, Agyagos; gyümölcsfáktól veszik eredetüket: Egres, Körtvélyes, Megyaszó.
Különös figyelmet érdemelnek még a vágás végzetű helynevek, melyek már bizonyos művelődési fokozattal, az erdőirtással vannak kapcsolatban. Ilyen vágás végzetű helynevet még a XV. században 34-et találunk Zemplén vármegyében, ezek mind magyar eredetűek, ha a későbbi időből is származnak. Így Albertvágása, Baksavágása (most Boksa), Dávidvágása (Dávidvágás ma is van), Ditrikvágása (ma Detrik), Gergelyvágás, Vörösvágás (a XV. században Nagymihály és Sztára között voltak), Gyapolyvágása (eddig Gyapalócz), Mátévágása (Matyasócz), Pétörvágása (Petkócz).
Felmerül már most a kérdés, vajjon a honfoglaló magyarok közül, mely törzsek vették birtokukba a mai Zemplén vármegye területét? E tekintetben közvetlen adatok hiányában ismét csak Anonymus előadására vagyunk utalva.
