A Rákóczi uradalmak elkobzása.

Full text search

A Rákóczi uradalmak elkobzása.
Az 1712–15. évi országgyűlés XLIX. t.-cz. Rákóczi Ferenczet és vele kibújdosott társait nemtelen káröröm hangján száműzte és az óriási kiterjedésű Rákóczi-uradalmakra a kincstár tette rá a kezét. A nagy vagyonért csakhamar megindult a versengés, főleg az udvar körében élő és a háborútól károsodott főnemesség között; de részt követeltek maguknak azok a magas állású hivatalnokok is, a kiknek az utóbbi évek kedvezőtlen pénzügyi viszonyai közepett a fizetésük sem járt ki rendesen. A Rákóczi-uradalmak közül a sárospatakit még 1711-ben odaigérték herczeg Trautson János Lipót Donát főudvarmesternek, a ki 1716-ban, 150.000 frt kegydíja fejében, a regéczi uradalmat is megszerezte. A szerencsi uradalom fele részét (Bodrogkeresztúr, Borsi, Upor, Isztáncs, Nagytoronya) Rákóczi Ferencz nővérének, Júliának, férjezett Aspremont grófnénak sikerült a maga számára biztosítani. Másik fele több kézen ment át; előbb gróf Pálffy Miklós nádor, utóbb, 1717-ben, gróf Illésházy Miklós nyerte adományul, az utóbbitól gróf Grassalkovich Antal kir. személynök vette meg, míg a gróf Aspremontok a rájuk eső részt később az Almásyaknak zálogosították el. A sárosmegyei makoviczai uradalom harmadát gróf Szirmay István nyerte, a ki legtöbbet szenvedett vagyonilag a kurucz világban. Tokaj megmaradt a kir. kamara birtokában, míg a tarczali javakat gróf Károlyi Sándor kapta, a néki igért 50.000 frt kegyadomány fejében. (Millenn. Tört. VIII. 89.) A nagyrészt idegen származású új adományosok és a vármegye régi nemessége soha sem tudtak összevegyülni, de főleg a köznemesség szigetelte el magát mindjobban és legfeljebb csak az országgyűlésen találkozott velük. A vármegye nemessége behúzódott a közgyűlés termeibe és innen vette fel a harczot az idegen új főúri családok ellen.
Gróf Pethő Mihály főispán, noha soha sem tudott népszerűségre vergődni, mégis érvényt szerzett az akaratának. Az 1715. évi országgyűlésre 14 szótöbbséggel az ő jelöltjeit, Szirmay András és Kossovich Mártont választották követekül. Az 1722–23. évi országgyűlésre is Szirmay Andrást és Reviczky János jegyzőt küldék ki, a kiket illetőleg a főispán biztosítva volt, hogy a nőági örökösödés ellen nem fognak akadályokat gördíteni. A vármegye közönsége, noha határozottan az örökösödés mellett nyilatkozott, megkésve adta követeinek az utasítást ebben az ügyben, s így Zemplén követei csak július 6-án, utólagosan járultak hozzá a június 30-án hozott országgyűlési határozathoz.
Az 1729. évi országgyűlés alatt, melyen a vármegye főleg a reá kirótt súlyos terhek ellen szólalt fel, megváltozott a helyzet; a kiküldött követeket, Okolicsányi Pál volt alispánt és Szirmay Tamást visszahívták s helyökbe Szirmay Menyhértet és Legenyei Pintér Mártont választották meg. A vármegyének különben rendkívül sok összeütközése volt az 1713 óta ott állomásozó bajor ezreddel, melynek szétosztása, elhelyezése és élelmezése tömérdek bajt okozott.
412Gróf Pethő Mihály főispán 1733 deczember 18-án elhalván, helyébe 1734-ben gróf Berényi Tamást nevezték ki helytartónak és csak 1737-ben főispánnak. Rendkivül tanúlt, eszes férfiú volt, a ki a zempléni főispánság mellett hétszemélynök, majd valóságos belső titkos tanácsos lett. Különös tevékenységet fejtett ki az 1739–40-iki pestis elfojtása érdekében.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi