Az 1809-iki nemesi fölkelés.
Az 1809-iki nemesi fölkelés.
Az országgyűlésen ismét szóba került a nemesi felkelés ügye, de a vármegye már előre el volt készülve az új nemesi felkelés eshetőségére. Báró ’Sennyey János meg 1800-ban ezer frtot adott a nemesi felkelés 418czéljaira. Az 1805 november 26-án tartott megyegyűlésen Lónyay Gábor mondott hatalmas beszéde, melylyel a nemességet a közelgő hadbahívásra figyelmeztette (Adalékok 1901. 282.). Még 1808 folyamán intézkedett a vármegye, hogy az 1800., 1801. és 1805. évben elrendelt nemesi felkelések alkalmával használt fegyverek kijavíttassanak; ugyanekkor vármegyei fegyvertár építését tervezték, a mivel a vármegye elejét akarta venni annak, hogy a nemesi felkelések szétoszlása után, a felkelt nemességtől használt fegyvereket a budai fegyvertárba beszolgáltassák, mely miatt a budai commissioval igen sok összeütközésük volt. (Várm. lt. Prot. 134.) Az 1809 márczius 13-án tartott bizottsági közgyűlésben a főjegyző előterjesztést tett, hogy a vármegye 1130 főből álló lovas felkelő-sereget állítson ki. Ugyanebből a közgyűlésből küldte ki a vármegye Szirmay Antalt és Kazinczy Istvánt, a Nagykállóban tartózkodó nádorhoz, hogy a felkelt nemesség számáról jelentést tegyen. A felkelt nemes sereg gyalogsága azonban nem tudott egyhamar megalakulni, mert a zempléni nemesség színe-java, mind csak lóra akart ülni. A vármegyei felkelt nemes sereg gyalogsága mégis négy kompániát tett, melyhez azonban egy Ung vármegyéből kiállított kompánia csatlakozott s az egyesülés után még egy hatodik kompánia alakíttatott. A felkelt nemesség parancsnokává Egerfarmosi Kandó Gábort választották meg. A tisztikar, az április 25-én megtartott közgyűlés alkalmával eszközölt választás útján, a következőleg alakult meg. A lovasságnál I. kapitányok: báró Barkóczy Antal, Szirmay Ferencz, Katona Sámuel; II. kapitányok: Nagy Ferencz, Körtvélyesi István, Bernáth László; főhadnagyok: Molnár Antal, Kolosy Ignácz, Pilisy János, Kovács Florián, Bárczy István, Szepesy Károly; alhadnagyok: Orosz Károly, Ormós András, Püspöky József, Gergely Máté, Derekassy István, Pilisy Gábor. A gyalogságnál kapitányok: Juránszky Miklós, Szentmarjay József, Szentmihályi István, Ocskay Károly; főhadnagyok: báró Reviczky János, Botka András, Szent-Léleky Antal, Füleky József; alhadnagyok: Füzesséry Tamás, Vámossy Mihály, Görgey Károly, Jantó Dániel, Thury Sámuel, Galambos László. (Várm. lt. Prot. 135.) A felkelt nemes seregből először a gyalogságot állították hadilábra, és május elején Barancs, Újlak, Jesztreb és Czéke helységekben szállásolták el. A szemle május 11-én Terebesen, Hertelendy tábornok és a vármegyei tisztikar jelenlétében, ment végbe, és eredményeképpen 458 lovast és a gyalogságnál, Thuránszky Miklós kapitány századában 189, a Pupinszky Ferenczében 167, a Szentmihályi Istvánéban 170, a Szentmarjay Józseféban 176 embert vizsgáltak felül. A lovasság azonban nem jelent meg teljes számban, mert még aznap pótlólag három lovast vizsgáltak felül. A felkelt nemesség zászlaját Csernely Sándor vitte. E zászló ma is megvan a vármegye székházában. A meggyszínű selyemzászló egyik oldalán „Vexilum Comitatus Zempleniensis”, a másikon „Pro rege, lege et patria” jelmondat olvasható. A gyalogság, az előre megállapított terv szerint, május 12-én indult Terebesről Sátoraljaújhelyre, onnan Liszkán, Szerencsen át Körömbe, honnan 17-én indultak Mezőkövesd, illetőleg Eger felé. A lovas sereg ugyanezen az úton 14-én indult Terebesről és 21-én ért Egerbe. Május 24-én már Szihalomnál táborozik a vármegyei felkelt nemesség, június 6-án Budaörsön volt, honnan gyors menetben Győr alá vonult. A június 14-iki győri ütközet után, melyről a vármegyét Kandó ezredes értesítette, a felkelt nemes sereg Komáromba vonúlt vissza. A zempléniek közül öten maradtak halva a csatatéren. Báró Barkóczy kapitánynak a lábát roncsolta össze egy ágyúgolyó és megsebesült még Gergely Máté hadnagy és öt közvitéz. Még menetelés közben, a vármegye újabb lovas-század felállítását határozta el, melynek első kapitányává báró Gaizler Mihályt, másodkapitányává Marschalkó Józsefet választották meg. A békekötés következtében ez az újonnan kiállított század már nem látott ellenséget, de a felkelt nemes sereg csak október havában tért vissza a vármegyébe, a hol, tekintettel a Galicziában kitör zavargásokra, Nagy-Ruszka, Sztropkó és Papina helységekben szállásolták el őket. A vármegye ebben az évben még mindig a felkelt nemes sereg kiegészítésén fáradozott. Jekelfalussy József ezer frtot ajánlott fel új zászlóra. Új tiszteket neveztek ki, valamint a legénység felszerelése is kiegészítést nyert. E fáradozás azonban kárbaveszett, mert a felkelt nemességet 1810. év elején hazabocsátották.
419A francziák ellen kifejtett küzdelemben az anyagilag amúgy is kimerült vármegyét 1810-ben újabb csapással sujtotta a május 12-én és 1811-ben a február 20-án kelt királyi leirat, mely a só árának újból való felemeléséről és a bankóczédulák értékének 1/5-ére történt devalvatiójáról értesíti a vármegyét. (Várm. lt. Prot. 136. 187, és 137. 130.) A bankóczédulák devalvatiója óriási izgalmat keltett. A vármegye felirattal kéri az elhatározás megmásítását, de a május 8-án a vármegyéhez intézett leirat értésére adja a vármegyének, hogy a bankóczédulák és rézpénz devalvatiója tárgyában tett intézkedésektől az uralkodó el nem térhet. (Várm lt. Prot. 137.) Ennek a hatása alatt mentek végbe, az 1811 augusztus 15-ére egybehívott országgyűlésre, a követválasztások. A vármegye Jekelfalussy József cs. kir. kamarást és Szemere István másod-alispánt küldte az országgyűlésre, ezenkívül a követeknek adandó utasítások elkészítésére bizottságot választott. (Várm. lt. prot. 137. 352.) Jekelfalussy, kinek hazafias áldozatkészségéről a Ludovika Akadémiára tett húszezer frtos adománya ad számot, a vármegyétől nyert utasítás értelmében fel is szólalt az adók felemelése ellen és főleg a gazdasági válság terén szükségesnek mutatkozó intézkedések megtételét sürgette és azonfelül a magyar nyelv érdekében is síkra szállott. Az országgyűlés azonban megszavazta a háború folytatására szükséges katonát és adókat s 1812 június 1-én bezáratott. (Várm. lt. Prot. 138.) Az 1812. évi országgyűlésen megszavazott katonából a vármegyére 407 ujoncz esett s ezenkívül 50 ló és kétszáz hordó bor szolgáltatását vállalta el; de a nádor az 1807-ben megszavazott segedelemből, a vármegyére kivetett tízezer frt hátralék befizetését is sürgette. Az 1812. évi országgyűlésen a vármegye portáinak számát 128-ban állapították meg s ennek alapján 20.821 pozsonyi mérő búzát vetettek ki a vármegyére. Az 1813–14. évi hadjáratok újabb áldozatokat követeltek a vármegyétől.
A Napoleon bukása után összeült bécsi kongresszus, majd az ezt követő szent szövetség kora, a gazdaságilag kimerült nemzetet, hosszú időn át tétlenségre kárhoztatta.
