I. alosztály: Ős- vagy Különös csillósak (Proto- seu Paraciliata)
I. alosztály: Ős- vagy Különös csillósak (Proto- seu Paraciliata)
Ebbe az alosztályba egyetlen család, nevezetesen az Opalinidák tartoznak. Képviselőjüket, a gyöngyállatkát (Opalina ranarum).
Ezek a lények csaknem kizárólg farkatlan kétéltűeknek: a különböző békáknak és varangyoknak bélparazitái s csak ritkán találták halakban és csúszó-mászókban. Az igazi csillósokkal közös bélyegük az egész testet egyenletesen borító csillóbunda, melyben a csillók kissé rézsútosan, hátrafelé haladó sorokban helyezkednek el s másodsorban az, hogy az állatok testalakját rostok hálózata szabja meg. Az igazi csillósoktól azonban magjuk alkata és ivarzásuk s a hozzáfűződő szaporodásuk módja szerint annyira különböznek, hogy kénytelenek vagyunk külön alosztályba sorolni. Ifj. Entz Gézának a legnagyobb valószínűség szerint igaza van, mikor nem a csillósok ősét látja bennük s így a Protociliata elnevezés helyett a Paraciliata szót használja, melyet igen nehéz magyarra fordítani s így különös csillósok kifejezést használtam. Ezeken az állatokon a szájnyílásnak még csak nyomát sem találjuk, s e tekintetben egyeznek némely élősködő igazi csillóssal, így különösen az Astomata-csoporttal. Természetes dolog, hogy a száj az élősködő életmód következtében nem képződik ki. Ugyancsak az élősködés következménye, hogy lüktetőhólyagjuk sincsen.
Az igazi csillósoktól legfőképpen az különbözteti meg, hogy csak egyféle magjuk van, amely kettős, vagy nagyobb számban lép fel. A magból oszlás alkalmával igen sajátságosképen mégis kétféle chromosoma képződik, amelyeket mint makro- és mikrochromosomákat különböztetnek meg. Némelyek a makrochromosomákat mint somatikus magrészeket írják le.
Különlegességük ezeknek az állatoknak az is, hogy oszlási síkjuk az állatok hosszára nem merőlegesen, hanem rézsútos, s nem kevésbbé az, hogy magoszlás és a testoszlása között semmiféle kapcsolat nincsen s így az oszló állatok nem felezett magvakat nyernek örökségül, hanem a bennük levő magvak csak számszerűleg oszlanak meg egyenlő arányban jobbra-balra. Szintén érdekes és különleges jelenség az ivarzás, illetőleg a gazda a fertőzésének menete. Tavasszal, a békák ikrázása idején az Opalinák gyors oszláson mennek keresztül s a belőlük származó piciny darabok betokozódnak és a gömbölyded cysta az ürülékkel a vízbe jut. Cysta-állapotban bekerülnek a békaporontyok gyomrába s az infekciós cysták minden további oszlás nélkül a rendes Opalinává fejlődnek. Más esetekben meg azt tapasztalták, hogy a cystából kibújt állatok további oszlások után egymagvú, ivaros csirákat: gametákat hoznak létre, amelyek copulálnak és egybeolvadással zygotává alakulnak át. A zygota betokozódott állapotban a vízbe kerül és másik békaporontyot fertőz. Az Opalinák csaknem az egész földön el vannak terjedve.
