TIZENHARMADIK REND: Pikkelyes vagy óvilági foghíjas emlősök (Pholidota)
TIZENHARMADIK REND: Pikkelyes vagy óvilági foghíjas emlősök (Pholidota)
Az idetartozó állatok testének felső részét nagy, lemezes szarupikkelyek fedik, melyek cserépzsindely módjára, vagy helyesebben úgy feküsznek egymásra, mint a fenyőtoboz pikkelyei. Testüknek ez a takarója egyedülálló és fő ismertető jele e rendnek, mert a páncélos állatok pajzsai csak távolról emlékeztetnek azokra a sajátságos szaruképződményekre, melyek alakjukat tekintve inkább halpikkelyekre, vagy a csúszómászók pikkelyeihez hasonlíthatók, mint bármely más emlős állat bőrképletére.
„Annak az ismételten menyilvánult véleménynek, hogy a szarupikkelyek cementezett (kötőanyag által összeragasztott) szőrök, még látszólagos oka sincsen. A pikkelyek általában a csúszómászók pikkelyeivel hasonlítandók össze és csak a főpáncél mutat különbséget. Ez a különbség a csúszómászók és emlősök sajátos tulajdonsága, ami pl, abban is áll, hogy a csúszómászók főpáncélja vedléssel periodusosan újul meg. A tobzoskáknál a kopás miatt beálló veszteségek ugyancsak mindig pótlódnak. Ezt az irharéteg szaruszemölcsei végzik, melyek kétoldalt szimmetrikusan vannak elhelyezve és epidermistől borítottak és elszarusodásuk okozza a szarupikkelyek képződését. A szemölcsök a háttól a has felé símulnak és a fark felé dőlnek. A pikkelyek száma minden egyes fajnál oly szűk határok között mozog, hogy ezáltal rendszerező ismertetőjelekhez jutunk. A magzatkorban meglévő pikkelyek száma az állat növekedésével sem változik meg, csupán az egyes pikkelyek nagysága változik.” (Weber.)
