2. Tollasfarkú mókus-cickányok (Ptilocercus Gray)
2. Tollasfarkú mókus-cickányok (Ptilocercus Gray)
A tollasfarkú vagy nyílfarkú mókus-cickányok nemzetsége nevét a nyílhoz hasonlóan, hosszúságának egyharmadában, kétsorosan, hosszú szőrrel ellátott farkának köszönheti. A fark kétharmad része csupasz. Az orrlyuktól a szemig és e körül fut egy sötét csík a sárgás arcon keresztül. Különben a test felső része feketésbarna. A „farktolla” nagyobbrészt fehér.
A nyjlfarkú mókuscickány (Ptilocercus lowi Gray)
Nyílfarkú mókus cickány (Ptilocereus lowi Gray).
Az első példányt Low fölfedező fogta Szarawak-oh, Borneo szigetén; ma azonban Banka-ból és északkeleti Szumatráról is ismerik. Schneider írja róla: Hosszú farkukat lógva vagy könnyedén kinyujtva viselik, a mellett azonban folytonosan mozgatják, mint egy ingát. Úgy tűnik föl, mintha farkukat tapogató szervül használnák. Ha csak könnyedén érintettem is ujjammal a farok tollbóbitáját, azonnal hátra húzódtak. Különben nyugodtan engedték magukat megfogni és simogatni a nélkül, hogy harapni próbáltak volna. A fáról frisen szedett gyümölcsöt, amit elibük tettem, megszagolták, de meg sem ízlelték.”
A rovarevők őstörténetéről általánosságban már az emlősállatokról szóló bevezetésben szóltunk; ezenkívül azonban a mai rovarevőkkel és egyes családjaikkal kapcsolatban el kellett mondanunk egyet-mást. De itt még egyszer kiemeljük, hogy nyomós okoknál fogva a rovarevőt s vele együtt az erszényest földtörténeti szempontból a legősibb, testalkatára nézve a legeredetibb, legalacsonyabban álló emlősállat-formának tartjuk. Ezt egész megjelenése is kétségtelenül igazolja, miután ma általánosan elfogadott alaptátel, hogy a legrégibb emlősállatokat a törzstörténetben kicsiny, rövid lábszárú és hosszúfarkú melegvérűeknek kell elgondolnunk, amelyek éppen ilyetén testalkatuk révén még a hidegvérűekre emlékeztetnek. A törzs még nem emelkedett föl tökéletesen a négy lábszárra és a fark helyváltoztatásnál még közreműködik. Ezektől az ősrovarevőktől származtak aztán egyfelől a repülő maki-félék és a denevérek mellett a ma élő rovarevők, másfelől pedig a félmajmok, és a mai ragadozók előfutárai, a Creodontá-k.
