Tengeri angolnák (Conger Cuv.)
Tengeri angolnák (Conger Cuv.)
A tengeri angolnák (Conger Cuv.), általában igen hasonlítanak a folyamiakhoz, abban azonban különböznek, hogy csaknem az egész testükön végigvonuló hátúszójuk van, amely a mellúszó fölött, vagy közvetlenül mögötte kezdődik. Ezenkívül felső állkapcsuk megnyúlt és a síma nyálkásbőrből a halpénzek teljesen hiányoznak. Ennek a nemzetségnek az európai partokon él a legjellemzőbb képviselője:
A tengeri angolna (Conger vulgaris Cuv.)
Tengeri angolna (Conger conger L.).
A tengeri angolna (Conger vulgaris Cuv.), tekintélyes hosszúságú hal, amelynek egyes példányai olykor 3 m-nél is nagyobbra nőnek. Akadnak néha 50 kg-os példányok is. Háta egyenletesen fakóbarna, oldala világosabb, alul pedig piszkosfehér színű. Fehéres hát- és alsóúszóját fekete sáv szegélyezi. A világos oldalvonal jól kitűnik.
A tengeri angolna Kyle és Ehrenbaum szerint („Die Fische d. Nord- u. Ostsee”, Lipcse, 1929), az Atlanti-óceán amerikai partjain a Cod-foktól Braziliáig terjedt el, Amerika csendestengeri partjain ellenben nem fordul elő. Ugyanez a faj él Dél-Afrika, India, Japán és Ausztrália vizeiben is. A folyókba rendszerint nem megy be, de fiatal, kb. 1 m-es pélányait a torkolatokban rendszeresen halásszák. A felnőttek mindig a part közelében, 40–100 m-nyi mélységben tanyáznak.
A tengeri angolna, úgy látszik, a mérsékelt és a melegégöv alatti tengerekben az egész földkerekségen otthonos. Európa partjain, Günther szerint Szt. Ilona, Tazmánia és Japán körül mindenütt tömegesen fogják. A sziklás partokat kedveli, de felkeresi a lapos partokat is, ha sziklástermészetűek. Üregekben és sziklahasadékokban rejtőzik el, a homokos fenékbe pedig beássa magát. Rendkívüli falánk állat, amely igazi ragadozó módra nem kíméli saját fajának gyengébb tagjait sem. Yarrell egy 12 kg-os példány gyomrában 3 nyelvhalat s egy darab 1 m hosszú fiatal tengeri angolnát talált. Állkapcsának akkora ereje van, hogy a kagylókat játszva morzsolja szét. Gyakran felkutatja a homárvarsákat is és megelőzi a halászt a zsákmányolásban. Vakmerőségéért és kapzsiságáért azonban ilyenkor nem ritkán életével lakol. Decemberben, vagy januárban ívik. Ujjnyi nagyságú ivadékait a sziklás partok mentén a nyár folyamán lehet gyüjteni.
Jóllehet, a tengeri angolna húsát nem tartják sokra, halászata mégis kiterjedt. Az angol partokon régebben sok tengeri angolnát szárítottak és őröltek meg. Ennek a cikknek Spanyolországban és Portugáliában volt nagy piaca, ahol levest készítettek belőle. Cronwal és Franciaország partjain horoggal fogják. Az Adriában parangálét (horogsorozatot), varsát és szigonyt használnak a „grongó” fogására.
A tengeri angolna hamar megszokja a fogságot. Kikeres magának valami zúgot, ha más nincs, akár eleven tengeri teknős alatt is meghúzódik. Egész nap lustán heverészik, éjjel azonban szakadatlanul sürög-forog. Csillapíthatatlan éhsége miatt hamar megbarátkozik ápolójával, úgyhogy egy-egy jó falat kedvéért nappal is előbúvik rejtekéből és gondozója kezéből veszi ki. Bőséges etetés mellett roppant gyorsan növekedik. A tengeri angolna fejlődésében is megvan a Leptocephalus-állapot. Schmidt a petéit és lárváit a Földközi-tengerből sok helyen gyüjtötte. A nápolyi akváriumban tartott tengeri angolnák, ha bizonyos nagyságot elértek, elpusztulnak; valószínűen azért, mivel érett ivartermékeiket nem tudják kiüríteni.
Angolnamurénák (CongromuraenA Kaup.)
Az angolnamurénák, Congromuraena Kaup., nemzetségének tagjai teljesen a tengeri angolnához hasonlítanak, csupán aránylag nagyobb szemükkel, hosszabb hátúszójukkal és kevésbbé széles szájukkal különböznek. Nagyobb mélységben élnek.
A baleári angolnamuréna (Congromuraena balearica Delar.)
A baleári angolnamuréna, Congromuraena balearica Delar., a Földközi-tenger lakója, de nem gyakori. A legnagyobb példányok hossza 30 cm. Orra megnyúlt, felsőállkapcsa valamivel hosszabb, mint az alsó. Színe sárgászöld, vagy barnás; oldala ezüstös, vagy aranyszínű; hasa fehér; ajka rózsaszínű; páratlan úszói halványak, szegélyük fekete. Mellúszójában 8–9 sugár van. Életmódja még ismeretlen. Rokona, a C. mystax Delar., amely 55 cm-nyire nő meg, még nálánál is ritkább.
