8. család: Lazac-félék (Salmonidae)
8. család: Lazac-félék (Salmonidae)
A heringalakúak alrendjének legnemesebb tagjai a lazacfélék (Salmonidae), amelyek nyúlánk, hengerestestű, pikkelyes halak. Hátúszójuk mögött sugár nélküli zsírúszójuk van. Kopoltyúrésük a toroktájékig ér. Szájuk kőzepét a köztiállkapocs, kifelé pedig a felsőállkapocs határolja. Vagy teljesen fogatlanok, vagy fínom, sok faj szája pedig nagy fogakkal van fölfegyverezve. A gyomron vakon végződő kizacskósodás van, a nyomóbélből pedig többnyire igen sok vakbél ered. Az úszóhólyag egyszerű. Petefészküknek nincs vezetéke. Az érett ikrák a testüregbe kerülnek és külön nyíláson ürülnek ki. Ez a nyílás közvetlenül a végbélnyílás mögött van. Ez a berendezés tette a lazacféléket tenyésztésre olyan nagy mértékben alkalmasakká.
A fogazat alapján a lazacfélék két élesen körülhatárolt csoportra oszlanak. A gyengefogazatúak a ponty- és a heringfélékre emlékeztetnek; az erősfogazatúak, amelyeket a család magvának tekintenek, valódi ragadozók. A pikkelyek a fogazattal fordított arányban állanak, amennyiben az első csoport tagjait nagy, az erősfogúakat ellenben többnyire apró halpénzek fedik. Mentől kisebbek a pikkelyek, annál finomabb a húsuk. A fej és az úszók, a farokúszó kivételével, csupaszok.
Hat nemzetségük a déli féldgömbön él. Ezek közül öt a világtengerek lakója, egy pedig Új-Zéland édesvizeiben honos. Az összes többi lazacféle mind az északi félgömb vizeit népesíti be. Tengerben és a tiszta édesvízben egyaránt megtalálhatók. Északon nagyobb számban élnek, mint délebbre. A Jeges-tengerben jelentékeny mennyiségben fordulnak elő, különösen sok van a Csendes-óceán északi részében, jóval kevesebb a számuk az Északi- és a Keleti-tengerben, továbbá az Atlanti-óceán északi részében. Némelyik faj elterjedése csak egészen szűk területre korlátozódik; vannak közöttük olyanok is, amelyek csak egyetlenegy tóban, vagy legfeljebb néhány szomszédos tóban találhatók meg. Egyeseket máshol közeli rokonaik képviselnek és ma még bizonytalan, hogy ezek ugyanahhoz a fajhoz tartoznak-e? A lazacfélékhez tartozó fajok rendszertani beosztása még igen ingadozó; újabban sok régi fajt egybeolvasztottak és csak körülbelül 80 fajnak a jogosultságát ismerik el.
A tengerben élő lazacfajok a folyamokba, a folyókba és a patakokba járnak be ívni. Valószínű, hogy minden egyes hal mindig ugyanabba a folyóba vagy folyórendszerbe tér vissza, ahol kikelt az ikrából. Vándorlásukban a hegyekben útjukba kerülő akadályok sem tartóztatják fel őket. Még a valóban áthatolhatatlan akadályoknak is nekimennek és életük kockáztatásával igyekeznek rajtuk keresztül jutni. A hegyi patakokban ívó fajok a homokos, vagy kavicsos medernek előre kivájt gödrébe járnak ikrájukat lerakni. A tavakban élő fajok ívás idején csak kivételesen hatolnak be a tóba ömlő folyóba, többnyire azonban inkább a tó sekély partjain ívnak. Más fajok ívás idején óriási tömegben jelennek meg a víz felszínén, tekintet nélkül arra, hogy alattuk néhány cm-es, vagy néhány méteres mélység van-e. Sűrűn egymás mellett ugrálnak ki a vízből és e közben ürítik ki ikrájukat és tejüket.
A gyengefogazatú lazacfélék férgekkel, csigákkal, kagylókkal, s más hasonló állatokkal, de növényi anyagokkal is táplálkoznak. Az erős fogazatúak csak életük első esztendeiben érik be férgekkel, rovarokkal és rovarlárvákkal, fölcseperedve mindenféle halat megtámadnak. Egyébként a családnak nem a legtermetesebb tagjai a legnagyobb ragadozók, hanem a közepes nagyságúak.
A lazacféléknek nagy gazdasági jelentőségük van. Húsuk finom és szálkátlan, ízletesség és könnyű emészthetőség tekintetében más hal nem vetekszik velük. Nálunk a lazacfélék csemegeszámba mennek, de Skandináviában, Oroszországban és Szibériában valódi néptáplálék gyanánt tekinthetők. A Csendes-óceán és a Jeges-tenger partvidéki lakosságának lazacfélék alkotják a főtáplálékát, fogásuk pedig főfoglalkozásukat.
A lazacfélék hazai elterjedésének megvilágítására a „Halászat” 1914. évfolyamában a korán elhunyt Simonfy Gyula sorolt fel („Am. kir. kincstári gazdászat halasvizei”) százakra menő, addig ismeretlen termőhelyet.
Lazacok (Salmo Art.)
Bűzös lazacok (Osmerus Art.)
Sallangos lazacok (Mallotus Cuv.)
Pérhalak (Thymallus Cuv.)
Marénák (Coregonus Art.)
