A tüskésúszójú halak (Acanthopterygii) fontosabb ismertetőjelei a következők: fésűs halpénzeik vannak, s fejük is többnyire pikkelyes. Falcsontjaik a középvonalban nem érintkeznek, úgyhogy a homlokcsont a hátsó nyakszirtcsonttal határos. A szájat felül csaknem mindig a köztiállkapocs szegélyezi, ha a száj határolásában a felsőállkapocs is résztvesz, csak a szájzugig ér és fogatlan. A hát- és az alsóúszóban csaknem mindig tagolatlan, a hegyükig kemény sugarak vannak. Ez azonban nem kizárólagos tulajdonsága ennek az alrendnek, mert tüskés úszók más rendekben is előfordul. Igen jellemző a hasúszók helyzete, ugyanis csaknem mindig igen előre nyomultak és vagy a mellúszók közt, vagy pedig előttük foglalnak helyet. Az úszóhólyag a garattal többnyire nincs összeköttetésben.
A tüskésúszójúak a csontoshalak legnépesebb csoportját alkotják. Jelenleg kb. 6000 fajt sorolnak ide. A föld történetének színpadán aránylag későn léptek fel. A legrégibb maradványok a krétából származnak. Számos családra és nemzetségre tagolódnak, amelyeknek tagjai a legkülönbözőbb tengereket és édesvizeket népesítik be. Gazdasági jelentőségük tekintetében mögötte maradnak a heringeknek és a lazacoknak, mind a mellett a tüskésszárnyúak közt is akadnak értékes és sokrabecsült halak.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.